Coook.hu - Szezonális kedvencek

A www.coook.hu -n már  a szezonális kedvenceinkről is olvashattok!

Köszönöm

Azt gondolom, hogy a Coook! létrejötte sokak érdeme. Az 1. bejegyzésben már volt szó néhányukról, de úgy éreztem, a többiek sem maradhatnak említés nélkül.

Így tehát fontossági sorrend nélkül: Andris, aki nélkül az egész nem létezhetne, és aki mellettem áll mindenben, Kriszti és Roland, akik már a kezdet kezdetén ötletekkel, kritikákkal, lelket nem kímélve támogattak, Nina, az örök racionális, a szüleim, akik recepteket fordítottak és rendületlenül javítgattak, Bálint, az egyszemélyes IT support csapat... És mindenki, aki akár csak egy mosollyal is lelket öntött belém!

Mint egy Oscar speech... de tudjátok, nekem ez az Oscar. Köszönöm mindannyiotoknak!!

Itt vagyunk!

Végre megérkeztünk!

Végre elkezdtük, végre sok barát és ismeretlen ismerős munkája mindenki számára elérhető: a weboldal gyönyörű, magyarul és angolul is olvasható, van szórólapunk, és lassan lesznek sajtómegjelenéseink is, és végre.... végre főzhetünk.

Ha visszagondolok, hogy is indultunk... A Coook-ot legkedvencebb fogadott unaketstvérem, Lisa szó szerint kipattintotta az agyamból. Egy január elsején délben, szír vöröslencselevest kanalazva született meg a gondolat, hogy azt az örömöt, amit én is érzek főzés közben, át kellene adnom másoknak is. Azt látom ugyanis, hogy egyre kevésbé van időnk és energiánk főzni, pedig egy étel készítése kreatív folyamat, és szinte meditatív lehet egy nehéz nap után. Nekem évekig menekülés volt a stresszes napokból, nagy segítség a kikapcsolódásban, és mára pedig olyan szerencsés vagyok, hogy a stresszes napok elmúltak, és azzal foglalkozhatok, amit szeretek. De sokan csak kötelességből főznek, vagy csak mert enni kell, pedig az egyik - ha nem is "szakmailag" - kedvenc szakácskönyvem címét idézve "Főzzünk örömmel!" (Polcz Alaine, Kaligram, 2006), mert csak úgy lesz igazán jó az étel, amit az asztalra teszünk.

Így hát elkezdett formálódni a Coook!, ami tulajdonképpen a véletlennek köszönhetően.... na de ne szerénykedjünk, Flohr János grafikus barátomnak, a logónk tervezőjének köszönhetően lett játékos 3 o-s. Figyeltünk és kutattunk, és azt láttam, hogy bár a gasztronómia-mánia csúcsra jár, sok a főzőiskola, jobbak is, rosszabbak is, de egyik sem igazodik a személyes igényekhez. Sehol sem tudnám azt a menüt megfőzni, ami nekem ízlik, senki nem garantálja, hogy nem kell különleges alapanyagok után kutatnom a városban, és egyébként is, mi van, ha nekem nincs olyan konyhám, ahol annyi minden elfér... innentől kezdve tiszta volt a képlet: a lényeg, hogy ha valaki bizonytalan az otthoni konyhájában, nem biztos, hogy segít rajta, ha máshol kísérletezik. Vagyis: az OTTHON a kulcsszó.

Annyiféle-fajta kérdéssel, kétséggel találkoztam, hogy ezeket mind egybegyúrva kellett létrehoznom a Coook!-ot, hogy maximálisan rugalmas, és személyreszabható legyen, és minden igénynek meg tudjon felelni. Elkészültek az első fotók az első otthoni főzésről - köszönjük Krisztinek, és Reviczky Zsoltnak, Magyarország egyik, ha nem a legjobb sajtófotósának -, már csak a szolgáltatások pontos leírása kellett a weboldal indításához.

Találkoztam olyannal, aki két embernek vidáman főzött, de megrettent a feladattól, amikor nyolcra kellett volna vacsorát készítenie. Sokaknak a menüsor kitalálásánál nincs nehezebb feladat. Van olyan, aki legszívesebben távoltartaná magát a konyhától, annyira bonyolultnak gondolja a legegyszerűbb ételt is. És olyan is van, aki nagyon érdeklődő, nagyon nyitott a világ konyháira, szívesen tanul is, de nem akar 10-12 másik idegennel együtt állni egy idegen konyhában, egy idegen oktatóval. Nekik mindannyiuknak a Coook! a válasz, és nem csak, hogy válasz: biztonság is.

A Coook! mögött pedig én állok. Én, aki a földhöz ragadt, mindennapi konyhát szeretem, letisztult ízekkel, jóminőségű alapanyagokkal. Aki a szezonális alapanyagokban hiszek, és abban, hogy a világ konyháiban egy valami biztos közös lehet: az én konyhám!

Olyan ételeket eszem és csinálok is, amik nem óriási technikai tudást, hanem szenvedélyt, tiszteletet és alázatot mutatnak. Néha hibázok, és abból is sokat tanulok, sőt, állandóan tanulok! Naponta órákat töltök receptek tanulmányozásával, főzőműsorok nézésével, konyhai eszközök keresgélésével. Tanultam szakácsoktól, jártam iskolákban,  tanfolyamokon, és mindig keresek valami újat. Így találta meg a Coook! is a legjobb barátját: Édesem a mi kedvenc partnerünk, Márk Szonja immár képzett cukrászként sütni tanít, valamint mindent tud, ami édesség!

Ezt adjuk mi, én és a Coook! Keressetek minket, remélem, egyszer Veled is főzünk!