Itt fekszem az ágyamban, és a
Jewish Princess Cookbook-ot olvasgatom, amit a húgomtól kaptam. És egyszercsak bevillant, hogy a blog...!
Megkaptam "a" vírust, amit a - ahogy a telefonomban szerepel, mert sokáig nem tudtam a nevét - Dr. Néni szerint minden második ember megkap. Ennek eredményeként fekszem az ágyban légcsőhuruttal, nincs hangom (aminek Andris szerintem örül), és le kellett mondani vacsorákat, valamint néhány Coook programot is. Ez utóbbiból hál' istennek akad, és remélem, hamarosan lesz olyan is, amit leírhatok majd (nem miattam nem írom le, hanem az ügyfelek egyelőre nem szeretik a nyilvánosságot...türelem).
Szóval a Jewish Princess (JP) Cookbook (amit
itt lehet megrendelni). Nagyon vicces, tele "tanácsokkal" a Jewish Princesseknek!! Ehhez tudni kell, hogy a princessnek, vagyis hercegnőnek van egy pejoratív, rosszindulatú, de inkább csipkelődős értelmezése az angolban, ami leginkább a borsószem királykisasszony lehetne magyarul: azaz kényeskedő, lustácska, mai értelmezésben akár kicsit sznob is. A Jewish princess pedig egy külön műfaj, Amerikában a JAP, azaz Jewish-American Princess "a" sértés, amit egy elkényeztett zsidó lányra mondani lehet. Ez a könyv nekik szól, azaz egy kicsit nekem, bár nem tartom magam borsószem királykisasszonynak... (lehet, hogy a húgom igen?).
Szerintem egy jó szakácskonyv ilyen, mint ez a könyv. Régebben azt mondtam volna, legyenek benne képek, mert a kép mindig jó. Egyébként tényleg, de ma már, és főleg emiatt a könyv miatt, azt gondolom, ez nem feltétele a jó szakácskönyvnek. Kriszti úgyis mindig azt mondja, szerinte szakácskönyvet csak azok vesznek, akik már tudnak főzni. Viszont ha már a külsőnél tartunk:
- a borítója legyen puha - az könnyebben kezelhető
- ne legyen kicsi - a JP Cookbook pl. 20,8 cm x 16 cm, ez a maximum, ameddig elmegyek, ennél ne legyen kisebb
- jó minőségű, lehetőleg matt papíra nyomják (a szöveg a matt papíron olvashatóbb), minimum(!) 150g műnyomóra (nyomdatechnika, bocs)
- ha ragasztott, akkor maximális minőségű ragasztó legyen, hogy ne essen szét a könyv a lapozásnál
- és inkább ragasztott legyen...
Tartalmilag nehéz így leírni az elvárásaimat, mert minden szakácskönyv más. A lényeg, hogy legyen egyénisége, legyen egy jól meghatározható alaptéma, ami miatt pont arra a könyvre gondolok a millió közül, amikor épp egy "pont jó" receptet keresek a "pont jó" alapanyagomból. Legyen rendszerezett, és bevallom, itt konzervatívabb vagyok, én a jó öreg előétel, leves, tészta, halétel, főétel rendszert szeretem, ebben a legkönnyebb keresni. És egyáltalán nem bánom, ha a desszert külön könyv, bár pl a JP Cookbook is olyan, ami a desszertet is megköveteli egy kötetben a többi étellel.
Na most, hogy ezt megvitattuk, miért is olvasgattam ezt a szuper kis könyvet? Ja igen: a lemondott vacsorákat bepótoljuk, és nézegetem a recepteket, hogy a fejemben kavargó őszi alapanyagokat receptté szelidítsem. Még a Krisztitől kapott, közös kedvenc, szintén szuper
Nélkülözhetetlen ázsiai szakácskönyvet is átlapoztam, bár az ázsiai konyha nem a szezonalitásról híres. Sosem lehet tudni, nem?
Viszonylag egyszerű, házias vacsorát szeretnénk Andrissal, egy olyan házaspárnak, akik nemrég költöztek haza Amerikából. Ezért valami amerikait gondoltam, még ha nem is az amerikai konyha nagyjait (a steak-ek, vagy a gumbo, vagy minden, ami rántott... sorolhatnám), de legalább elkészítésében amerikanizáltat. Ez egy kicsit hülyén hangzik, de nagyjából definiálja azt is, ahogy én főzök: klaszikus (francia) alapokkal, de leegyszerűsítve, amerikaisan. Mind a sütésben, mind a főzésben egyszerűsít, és igyekszik egészségesebb is lenni (kevesebb vaj, olaj, kevesebb liszt - mondjuk alig ránt, vagy habar). A mai modern "amerikai" konyha pedig nagy figyelmet fordít a helyi, szezonális, lehetőség szerint bio alapanyagokra. Hajrá Magyarország, legyen helyi, legyen bio! (A piacon úgyis minden - na jó, majdnem minden - szezonális.)
Amit használni szeretnék, a
Coook weboldalán a Szezonális kedvencek menüpontban is megtalálható. Itt van pl. a tök; azt hiszem, most, hogy már hideg van, lehet egy finom, krémes körtés töklevest csinálni, de elgondolkodtató az olasz
Tökös gnocchi zsályás vajjal is... ez utóbbi annyira egyszerű, de mindig tuti siker:
A gnocchihoz
100 g őrölt dió
200 g liszt (+egy kevés)
300 g főtt, hámozot, felkockázott tök
csipet só
A zsályás vajhoz
100 g vaj
1 ek zsályalevél (+ a díszítéshez)
só, bors
A gnocchihoz a diót a liszttel és a tökkel összegyúrjuk (még jobb egy késes robotgéppel). A tésztát 4 részre osztjuk, mindegyik részt megszórjuk liszttel, és kolbász vastagságú hurkákat sodrunk belőlük, majd szépen felvágjuk kb 2 cm-es darabokra, és ezeket is megforgatjuk lisztben. Feltesszük a vizet forrni (ne felejstük el a sót!) majd ebbe dobjuk bele (nem túl sokat egyszerre) a gnocchikat, amiknek külön jót tesz, ha a víz forrásáig állnak egy picit. Nagyon hamar elkészül, kb 1 perc alatt feljön a víz felszínére, ekkor szedjük ki szűrőkanállal, és tegyük félre. Főzzük kis az összes gnocchit ugyanígy.
A zsályás vajhoz tálalás előtt olvasszuk meg a vajat egy serpenyőben, és dobjuk bele a zsálya leveleket, pár percig süssük, hogy az illóolajok jól kijöjjenek. Ebbe a vajba dobjuk a gnocchit, és így melegítsük át, közepes lángon. Főételnek is tökéletes!
Mivél én most előételben gondolkodom, ezért kisebb tányéron tálalnám, egy-két zsályalevéllel díszítve, frissen őrölt borssal megszórva (akár parmezán-forgáccsal).
Sauska 2008-as Chardonnay-val szuper!
Főételnek a nagyon szakácsbarát (és nagyon amerikai) braisingelést választom, hiszen délelőtt bedobom a húst a sütőbe, és csak annyit kell foglalkoznom vele, hogy kb 1 órával a vendégek érkezése előtt kiveszem, redukálom a szószt, visszateszem a húst, és az egészet a már kikapcsolt sütőben tartom melegen tálalásig. Zelleres krumplipürével már kicsit télies étel ugyan, de végül is hideg van...
Desszert szempontból
Szonjával konzultálok, hajlok egy elvitathatatlanul francia Tarte Tatin felé, a Krisztitől kapott
Szent Donát Pince levendulazseléjével készült levendulás creme fraiche-sel.
Jó creme fraiche recept: kb 250 ml tejszínhez (adalék nélküli TEJ-SZÍN tejszín, nem növényi, nem főzőtejszín...) 2 kanál "kultúra", vagyis joghurt, kefír, legideálisabb esteben író. Kicsit össze kell melegíteni langyosra a kettőt, lefedni, és meleg, de legalábbis nem hideg helyen hagyni állni min. 24 órát, ha még nem elég sűrű, akkor tovább. Nem romlik meg a baktériumkultúra nem hagyja!
Szóval ezeken jár a fejem, ma, hogy már nem szenvedek annyira a köhögéstől. Úgy tűnik, az antibiotikum segít, és remélem, hogy vasárnap már piacra is tudok menni, hogy beszerezzem a vacsorához valókat. Főzni akarok!!
Jobbulást mindenkinek, aki beteg, együttérzek!
U.i.: nem tudok elmenni szó nélkül amellett, amivel Magyarország megint a világ címlapjaira került.
 |
250 Ft minden hívással |
 |
200 Ft minden hívással
|