A következő címkéjű bejegyzések mutatása: braising. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: braising. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. február 26., szombat

Vacsora 12 főre - pánik a konyhában

Először nem is hangzott olyan rosszul. 12 vendéget várunk. Aztán egy kicsit megijedtem, végül a pánikon úrrá lett a problémamegoldás - de nem volt könnyű. Először is: mit? Másodszor: van akkora edényem? Harmadszor: van akkora sütőm?

12 főre főzni nem kifejezetten bonyolult, mivel tulajdonképpen a mennyiséget kell csak növelni a szokásos 4-6 fős vacsorákhoz képest. Viszont itt el is érkeztünk a problémákhoz. Az ember, ha vacsorára készül - legalábbis én már megtanultam - nem akar frissen készítendő ételeket tálalni, hanem inkább olyanokat, amiket elő lehet készíteni, vagy mondjuk sokáig sülnek, vagy főnek, pont addig, míg asztalra nem kerülnek. Jól bevált vacsoraváró recept ezért az ún. braisingelt (magyarul leginkább hosszan párolt) hús, hiszen reggel be a sütőbe, este ki. Épp ezért jók a levesek is, mert bármilyen levesről is van szó, előző nap is elkészíthető; ha még egy tejszínes krémlevesről beszélünk is, a tejszínt a vacsora előtt egy forralással hozzáadva, máris "friss" levest kapunk. Desszert fronton kicsit nehezebb az ügy, de pohárkrémeket, bizonyos süteményeket (cheesecake) szintén akár előző nap, vagy a vacsora napján délelőtt is meg lehet csinálni, sőt kell is. De ha a süteményt egyébként a vacsora kezdetekor - persze előkészítve - betesszük az akkor már másra nem használt sütőbe, a friss sütemény is megvan, minimális energiabefektetéssel.

De még mindig nem beszéltünk a problémákról. A hús, ha egy darabban, ha kettőben, vagy kis darabokban (pl. Boeuf Bourgignon) készül, nagy, jól záródó edény kell hozzá. Például ilyen:
Nem reklám: a Le Creuset valóban a legjobb,
zománcozott öntöttvas edényei jól zárnak és hőtartóak.
Ennek megfelelően az ára is magas, viszont
csak egyszeri befektetés.

Ami viszont nagy sütőt is jelent, vagy olyan főzőlapot, ahol két láng fölött egyszerre főzhetünk. Két edény már nehezen fér el a sütőben, és sajnos sokunknak nincs két sütője, nyílt lángon pedig valahogy nem lesznek olyanok ezek a húsok, mint kellene. A következő probléma az, hogy ha a tűzhelyen készül a hús, olyan köretet kell készítenünk, ami a sütőben sül, mert egyébként nem férünk oda a tűzhelyhez. Vagy fordítva ugye. Ezért inkább jobb a sütős megoldás, a tűzhelyen az ilyen típusú szószos húsokhoz krumplipürét, pirított répát, kelbimbót, bármilyen zöldséget könnyedén elkészítünk.

Túl vagyunk a méret problematikáján, valahogy kisakkozzuk, hogy legfejjebb tepsiben párolunk, és lefedjük fóliával, csak maradjon meg a tűzhely. Amikor azonban a megvalósításnál tartunk, jön a következő probléma: az ár.

Aki 12 fő megetetésére vállalkozik, nyilván tudja, hogy nem két zsömle árát költi a vacsorára. Finomat akar adni, de nem olcsót (a szó 'gagyi' értelmében), és nem akar forint milliókat költeni rá. A párolás erre is jó megoldás, hiszen, az olcsóbb 'rágósabb' húsokat pároljuk hosszú ideig, hogy a sok kollagén kioldódjon a szövetből, és zselatinná alakulva porhanyóssá, omlóssá tegye azt. A köretek szezonálisak, ezért nem drágák, ahogyan a leves alapanyaga is. A krémlevesek laktatók, és nem csak előészítik a gyomrot a következő fogásra, hanem a lelket is megmelengetik; ezért is jó az angolok 'comfort food', vagyis 'komfortos étel' elnevezése, mert olyan jó otthonos, finom, lélekmelegítő ilyen ételeket enni.

Az árproblémát is legyűrjük valahogy, jöhet a vásárlás, előkészítés. A menü:

Gesztenyekrémleves
Párolt marhaszegy, sült fokhagymás krumplipüré, pirított répa
Alma tarte, Grapefruit saláta

A gesztenyekrémleves egyszerű, de annál különlegesebb: 
1 kisebb fej hagyma
1 fokhagyma
2 szár angol zeller vagy egy fél hisebb zellergumó
2 szál újrépa
1 kisbb krumpli felkockázva
kevés vaj
1 babérlevél
1-1,2 l zöldség- vagy csirkealaplé
400 g egész hámozott gesztenye
kb 200 ml tejszín

Az első négy alapanyagot vagy nagyon apróra vágjuk, és a vajon átpároljuk kb 7-8 percig. Hozzáadjuk a krumplikockákat, a gesztenyét, a babérlevelet, és felöntjük az alaplével. Addig főzzük, míg a gesztenye és a krumpli megpuhul. Néhány gesztenyét kiveszünk és félreteszünk a babérlevelet kidobjuk, a levest összeturmixoljuk és ízesítjük, majd egyet forralunk rajta a tejszínnel. Tálaláskor az egész gesztenyéket a tányérokba morzsoljuk és erre tálaljuk a levest.

A marha - mint kiderült - trükkösebb:

Mit sem sejtve a marhaszegyet csonttal együtt veszem, összesen 6 kilót: megkértem a hentest, hogy kb 1 kilós darabokra vágja fel, így elfér a sütő tepsijében. A darabokat bekenem mustárral, és egy szemeteszsákban, vagy fagyasztózacskókban bepácolom éjszakára. Reggel a  csontos felükkel lefelé tepsibe rendezem őket, és nagyon forró sütőbe teszem (min. 200 fok), és minden oldalukon jóóó barnára sütöm (a grill alatt is lehet). Ekkor körédobok 3-4 közepes répát megpucolva, nagyobb darabokban, egy zellert tisztítva, 4-5 daraban, jó sok hámozott, kicsit megnyomkodott fokhagymagerezdet (kb 2 fejnyit), két kisebb konzerv paradicsompürét, és negyedelt hagymafejeket, mondjuk 4 db-ot. Így is sütöm a forró sütőben, majd kb 10 perc után, mikor már láthatóan megfonnyadtak, esetleg kis szín kaptak a zöldségek is, felöntöm fél üveg száraz vörösborral, és kb ugyanennyi marhahúslevessel, lefedem fóliával, és kb 6-7 óra után kiveszem a 130-140 fokos sütőből. Ahogy Gordon Ramsey mondaná: "Done"! Na még nem teljesen. Ha nagyon ügyesek akarunk lenni, márpedig miért ne akarnánk, akkor tálalás előtt fél órával a csontokról letépkedjük a húst, a levet pedig leszűrve lábosba öntjük és visszaforraljuk, míg jó sűrű nem lesz. A húst a tepsiben a már kikapcsolt sütőben melegen tarthatjuk, és ha kész, tálra rendezük, és nyakony öntjük a szósszal. Ezt persze úgyis lehet, hogy a hús egészben marad.

Most, hogy ezt írom, annyit mondhatok csak, jól hangzik. Százszor csináltam már ilyen húst, persze kisebb mennyiségben, az öntöttvas edényemben. Általában marhacombból, borjúcombból, vagy lábszárból készítem, amit a hentes darabol nekem csonttal együtt (ld. osso bucco), néha szegyből, csont nélkül. De most valahogy úgy éreztem, a csont jó lesz nekem. A szósz remek is lett a sok csonttól, de amikor 10:30-kor betettem a sütőbe a húst, nem gondoltam, hogy 18:12-kor csak azt fogom felhasználni a 7 órakor érkező vendégeknek... ugyanis 18:12-kor a hús még mindig rágós volt. Ez több ok miatt alakult így. 

1. Nem volt jól záró edényem, és a tepsire terített fólia nem elég. Még ha 3 réteg, akkor sem. 
2. A csont miatt - és a rosszul záró edény miatt is - a pára, vagyis a folyadék kevésbé érte a húst, ha viszont megfordítottam, a csont felőli része nem részesült a 'megfelelő bánásmódban'.
3. A hús nem volt a legjobb minőségű, sajnos Magyarországon a vágóhídra küldött marhák nagyobb része az idősebb generációból kerül ki, ezért a hús gyakran rágósabb, keményebb. Nem segít az sem, hogy nem érlelik a húsokat, vagyis nem lógatják hideg kamrákban, hogy a rostok puhuljanak. Tudom, hol lehet jó húst kapni a városban, de a 4. tényező:
4. Az idő. Nem volt időm a jó henteshez menni. Hiba volt, és tanulság is egyben, amit régóta tudunk: az alapanyag a legfontosabb!

Így hát 18:12-kor már aderenalintól hajtva áttettem egy edénybe a húsdarabokat, azzal, hogy másnap leszedem a csontról és tovább párolom. A.-t leszalajtottam a sarki henteshez, hogy hozzon sertésszűzt, és dühtől hajtva, kisebb pánikroham közben a mélyhűtőbe vetettem magam. A köretek megvoltak addigra, valamit ki kellett találnom. A sertésszűz volt a leggyorsabb ötletem, a mélyhűtőből pedig előhalásztam az életmentő csomagot. Dorot márkájú fagyasztott zúzott fokhagyma, csili és gyömbér, amit kis jégkockatartó szerű dobozkákban lehet kapni. 

Az életmentő
A. megérkezett a hússal, besóztuk, beborsoztuk, és bekentem a fenti fűszerek keverékével.  4 nagyobb szűz, 5-5 'kocka' fokhagyma és gyömbér, 3 kocka csili, 1 tk kínai ötfűszer. Ott áltunk ketten a pultnál, és masszíroztuk a húsokat, én örjöngtem belül, de egy szót sem szóltam, A. folyamatosan azt ismételgette, hogy "micsoda bravúr, meglátod jó lesz, nagyon finom lesz!" (örök optimista). Végül tepsibe tettük, körédobtunk 3 fej hagymát felnegyedelve, és be a 200 fokos forró sütőbe, hogy piruljon. 18:34-kor bent volt (22 perc vásárlással, előkészítéssel, hoppá!), 18:50-kor megfordítottam, Martinit öntöttem alá, fél 8-kor pedig kénytelen voltam kivenni, miután megettük a levest. A belseje rózsaszín volt, és az egész baromi profinak nézett ki, mi pedig mindketten fellélegeztünk.

A köretek jók lettek, a krumplipüré annyiban volt speciális, hogy egy teljes fej fokhagymát még napközben betettem az akkor még 140 fokos sütőbe úgy, hogy kis olívaolajjal meglocsoltam, és másfél óra múlva úgy vettem ki, hogy ki tudtam nyomkodni a gerezdeket a héjukból. Ezt aprítottam és kevertem bele krumplipürébe. A répát hámozva hosszában negyedelve 10 percig főztem, majd tálalás előtt vaj és olívaolaj keverékén kakukkfűágakkal átpirítottam, a végén egy mandarin héját reszeltem rá és ráfacsartam a levét is.

A desszertet Szonjától tanultam. Mikor a húst tálaltuk, betettem a sütőbe, pont kész lett mire kellett. Míg én a süteményt fejeztem be (ráégettem a porcukrot), A. a kávét szervírozta, és a grapefruit salátát, ami tulajdonképpen kifilézett grapefruit, a saját leve, kis méz és aprított mandula. Jó esetben ez az egész pár órát a hidegen áll, de frissen is készíthetjük.


Megúsztuk. De legyen ez tanulság mindenkinek (A. ezt azóta leglább 15ször elmondta): járt utat járatlanért el ne hagyj! Ami persze csak abban az esetben igaz, amikor vendégek jönnek, hiszen kísérletezni kell, az viszi előre a konyhai tudást, abból születnek az új ízek, és így alakul ki egy otthon sajátos, házi konyhája, ami csak arra a háziszakácsra jellemző. De valóban nem biztos, hogy például a molekuláris gasztonómiával életünkben először akkor kell kísérleteznünk, amikor fontos vendégeket várunk. 


2010. október 8., péntek

A jó szakácskönyvekről és az "amerikanizált" főzésről - Recepttel!


Itt fekszem az ágyamban, és a Jewish Princess Cookbook-ot olvasgatom, amit a húgomtól kaptam. És egyszercsak bevillant, hogy a blog...!

Megkaptam "a" vírust, amit a - ahogy a telefonomban szerepel, mert sokáig nem tudtam a nevét - Dr. Néni szerint minden második ember megkap. Ennek eredményeként fekszem az ágyban légcsőhuruttal, nincs hangom (aminek Andris szerintem örül), és le kellett mondani vacsorákat, valamint néhány Coook programot is. Ez utóbbiból hál' istennek akad, és remélem, hamarosan lesz olyan is, amit leírhatok majd (nem miattam nem írom le, hanem az ügyfelek egyelőre nem szeretik a nyilvánosságot...türelem).

Szóval a Jewish Princess (JP) Cookbook (amit itt lehet megrendelni). Nagyon vicces, tele "tanácsokkal" a Jewish Princesseknek!! Ehhez tudni kell, hogy a princessnek, vagyis hercegnőnek van egy pejoratív, rosszindulatú, de inkább csipkelődős értelmezése az angolban, ami leginkább a borsószem királykisasszony lehetne magyarul: azaz kényeskedő, lustácska, mai értelmezésben akár kicsit sznob is. A Jewish princess pedig egy külön műfaj, Amerikában a JAP, azaz Jewish-American Princess "a" sértés, amit egy elkényeztett zsidó lányra mondani lehet. Ez a könyv nekik szól, azaz egy kicsit nekem, bár nem tartom magam borsószem királykisasszonynak... (lehet, hogy a húgom igen?).

Szerintem egy jó szakácskonyv ilyen, mint ez a könyv. Régebben azt mondtam volna, legyenek benne képek, mert a kép mindig jó. Egyébként tényleg, de ma már, és főleg emiatt a könyv miatt, azt gondolom, ez nem feltétele a jó szakácskönyvnek. Kriszti úgyis mindig azt mondja, szerinte szakácskönyvet csak azok vesznek, akik már tudnak főzni. Viszont ha már a külsőnél tartunk:
- a borítója legyen puha - az könnyebben kezelhető
- ne legyen kicsi - a JP Cookbook pl. 20,8 cm x 16 cm, ez a maximum, ameddig elmegyek, ennél ne legyen kisebb
- jó minőségű, lehetőleg matt papíra nyomják (a szöveg a matt papíron olvashatóbb), minimum(!) 150g műnyomóra (nyomdatechnika, bocs)
- ha ragasztott, akkor maximális minőségű ragasztó legyen, hogy ne essen szét a könyv a lapozásnál
- és inkább ragasztott legyen...

Tartalmilag nehéz így leírni az elvárásaimat, mert minden szakácskönyv más. A lényeg, hogy legyen egyénisége, legyen egy jól meghatározható alaptéma, ami miatt pont arra a könyvre gondolok a millió közül, amikor épp egy "pont jó" receptet keresek a "pont jó" alapanyagomból. Legyen rendszerezett, és bevallom, itt konzervatívabb vagyok, én a jó öreg előétel, leves, tészta, halétel, főétel rendszert szeretem, ebben a legkönnyebb keresni. És egyáltalán nem bánom, ha a desszert külön könyv, bár pl a JP Cookbook is olyan, ami a desszertet is megköveteli egy kötetben a többi étellel.

Na most, hogy ezt megvitattuk, miért is olvasgattam ezt a szuper kis könyvet? Ja igen: a lemondott vacsorákat bepótoljuk, és nézegetem a recepteket, hogy a fejemben kavargó őszi alapanyagokat receptté szelidítsem. Még a Krisztitől kapott, közös kedvenc, szintén szuper Nélkülözhetetlen ázsiai szakácskönyvet is átlapoztam, bár az ázsiai konyha nem a szezonalitásról híres. Sosem lehet tudni, nem?

Viszonylag egyszerű, házias vacsorát szeretnénk Andrissal, egy olyan házaspárnak, akik nemrég költöztek haza Amerikából. Ezért valami amerikait gondoltam, még ha nem is az amerikai konyha nagyjait (a steak-ek, vagy a gumbo, vagy minden, ami rántott... sorolhatnám), de legalább elkészítésében amerikanizáltat. Ez egy kicsit hülyén hangzik, de nagyjából definiálja azt is, ahogy én főzök: klaszikus (francia) alapokkal, de leegyszerűsítve, amerikaisan. Mind a sütésben, mind a főzésben egyszerűsít, és igyekszik egészségesebb is lenni (kevesebb vaj, olaj, kevesebb liszt - mondjuk alig ránt, vagy habar). A mai modern "amerikai" konyha pedig nagy figyelmet fordít a helyi, szezonális, lehetőség szerint bio alapanyagokra. Hajrá Magyarország, legyen helyi, legyen bio! (A piacon úgyis minden - na jó, majdnem minden - szezonális.)

Amit használni szeretnék, a Coook weboldalán a Szezonális kedvencek menüpontban is megtalálható. Itt van pl. a tök; azt hiszem, most, hogy már hideg van, lehet egy finom, krémes körtés töklevest csinálni, de elgondolkodtató az olasz

Tökös gnocchi zsályás vajjal is... ez utóbbi annyira egyszerű, de mindig tuti siker:

A gnocchihoz
100 g őrölt dió
200 g liszt (+egy kevés)
300 g főtt, hámozot, felkockázott tök
csipet só

A zsályás vajhoz
100 g vaj
1 ek zsályalevél (+ a díszítéshez)
só, bors

A gnocchihoz a diót a liszttel és a tökkel összegyúrjuk (még jobb egy késes robotgéppel). A tésztát 4 részre osztjuk, mindegyik részt megszórjuk liszttel, és kolbász vastagságú hurkákat sodrunk belőlük, majd szépen felvágjuk kb 2 cm-es darabokra, és ezeket is megforgatjuk lisztben. Feltesszük a vizet forrni (ne felejstük el a sót!) majd ebbe dobjuk bele (nem túl sokat egyszerre) a gnocchikat, amiknek külön jót tesz, ha a víz forrásáig állnak egy picit. Nagyon hamar elkészül, kb 1 perc alatt feljön a víz felszínére, ekkor szedjük ki szűrőkanállal, és tegyük félre. Főzzük kis az összes gnocchit ugyanígy.

A zsályás vajhoz tálalás előtt olvasszuk meg a vajat egy serpenyőben, és dobjuk bele a zsálya leveleket, pár percig süssük, hogy az illóolajok jól kijöjjenek. Ebbe a vajba dobjuk a gnocchit, és így melegítsük át, közepes lángon. Főételnek is tökéletes!

Mivél én most előételben gondolkodom, ezért kisebb tányéron tálalnám, egy-két zsályalevéllel díszítve, frissen őrölt borssal megszórva (akár parmezán-forgáccsal). Sauska 2008-as Chardonnay-val szuper!

Főételnek a nagyon szakácsbarát (és nagyon amerikai) braisingelést választom, hiszen délelőtt bedobom a húst a sütőbe, és csak annyit kell foglalkoznom vele, hogy kb 1 órával a vendégek érkezése előtt kiveszem, redukálom a szószt, visszateszem a húst, és az egészet a már kikapcsolt sütőben tartom melegen tálalásig. Zelleres krumplipürével már kicsit télies étel ugyan, de végül is hideg van...

Desszert szempontból Szonjával konzultálok, hajlok egy elvitathatatlanul francia Tarte Tatin felé, a Krisztitől kapott Szent Donát Pince levendulazseléjével készült levendulás creme fraiche-sel.

Jó creme fraiche recept: kb 250 ml tejszínhez (adalék nélküli TEJ-SZÍN tejszín, nem növényi, nem főzőtejszín...) 2 kanál "kultúra", vagyis joghurt, kefír, legideálisabb esteben író. Kicsit össze kell melegíteni langyosra a kettőt, lefedni, és meleg, de legalábbis nem hideg helyen hagyni állni min. 24 órát, ha még nem elég sűrű, akkor tovább. Nem romlik meg a baktériumkultúra nem hagyja!

Szóval ezeken jár a fejem, ma, hogy már nem szenvedek annyira a köhögéstől. Úgy tűnik, az antibiotikum segít, és remélem, hogy vasárnap már piacra is tudok menni, hogy beszerezzem a vacsorához valókat. Főzni akarok!!

Jobbulást mindenkinek, aki beteg, együttérzek!


U.i.: nem tudok elmenni szó nélkül amellett, amivel Magyarország megint a világ címlapjaira került.

250 Ft minden hívással

200 Ft minden hívással

Magyar Ökumenikus Segélyszervezet honlapján az a számlaszám is megtalálható, ahova utalni lehet. Segítsünk mi, akik szerencsésebbek vagyunk!