A következő címkéjű bejegyzések mutatása: coook. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: coook. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. október 20., szerda

Coook in action No. 1

Tudátok, hogy kis konyhában is lehet stílusos, ötletes vacsorát csinálni? Nekünk sikerült! És végre kaptam egy hozzájárulást ahhoz, hogy leírjam, mi történt az egyik Coook bevetésen. Igazi neveket azért nem írok, de legalább a történetet megoszthatom veletek!


Linda kb 1 hete keresett meg minket azzal, hogy barátja, Zoli, eljegyezte őt, és itt az ideje, hogy a szülők találkozzanak. Gondoltak rá, hogy étterembe mennek, de mivel Lindát úgyis állandóan piszkálja leendő anyósa, hogy ritkán főz, azt gondolta, a legjobb lenne otthon alkotnia valamit. Aztán jött a nagy kérdés: mit?


Ekkor jelentkezett nálunk, és másnap már a lakásán voltam, hogy felmérjem a terepet. Nagyon szép lakás Budán, tökéletes egy fiatal párnak, csak éppen a konyha nem túl nagy. Valóban nem gyakran főznek benne, ezért nem is igazán jól felszerelt, de az alapok megvannak, onnan pedig el tudunk indulni.


Elkezdtünk beszélgetni Linda terveiről, mire gondolt, mit szeret, mit nem szeret enni, hogy most azért "villantani" akar egy kicsit, de közben bensőséges, meghitt vacsorát szeretne. Persze előkerült a vesszőparipám is, a szezonális alapanyagok használata is, és végül addig-addig beszélgettünk, míg kialakult egy finom, tartalmas, őszi menü, és még csak arra sem volt szükség, hogy Lindáék konyháját nagyon feldúljuk, ugyanis minden eszközük megvolt - kivéve egy jó robotgépet, és egy jó éles kést. Szerencsére Linda és Zoli szülei sem vetik meg a távolkeleti konyhát, valamint szeretnek kísérletezni, így szabadjára engedhettük a képzeletünket. Szonjával desszertügyben telefonon konzultáltunk, Magyar Kornéliával pedig a beszerző körút előtt beszéltük át az egyes ételekhez társítható borokat. Végül megszületett, íme a kedd esti menü:


Csicsóka krémleves körtés-vöröskáposztás tavaszitekerccsel - Nobilis Birtokbor (2009)


Forrás: Tiny Farm Blog
75 dkg csicsóka (lehet 1/3 rész krumpli, 2/3 rész csicsóka)
1 l zöldség vagy csirke alaplé (vagy leveskocka, ha muszáj), ha túl sűrű a leves, több
1 ek. vaj, 1 ek. olaj
2 fej salott hagyma, vagy 1 fej fehérhagyma
1/2 kisebb fej zeller (nem kell sok!), vagy 2 db szárzeller
őrölt fehérbors, só
2 dl tejszín


Készítsük elő a hagymát, zellert, csicsókát, és ha használunk, krumplit, azaz mindegyiket hámozzuk, majd kockázzuk egyenlő kockákra. Melegítsük fel a vaj és az olaj keverékét közepes lángon, majd dobjuk rá a hagymát. Ha üveges, mehet rá a zeller, és a csicsóka (és a krumpli). Kicsit pirítsuk, hogy az ízanyagok intenzívebbek legyenek, majd öntsük fel a felmelegített alaplével. Forrástól számított 20 pecig főzük lefedve, vagy amíg a zöldségek meg nem puhulnak. Trumixoljuk botmixerrel, adjuk hozzá a tejszínt, sózzuk borsozzuk. A tányér mellett egy kis tavaszi tekerccsel tálaljuk.


Körtés-káposztás tavaszi tekercs
tavaszi tekercs lapok
egy kisebb fej vöröskáposzta
1 nagyobb körte
2 ek balzsamecet
2 ek barna cukor
1 ek olívaolaj
1 citrom leve
só, bors
növényi olaj a sütéshez


A káposztát és a körtét előkészítjük: a káposzta torzsáját kivágjuk, a leveleket azonos méretű, vékony csíkokra vágjuk, a körtéket meghámozzuk, és felkockázzuk kb 0,5 cm x 0,5 cm-s kockákra, kis citromlében megforgatjuk, hogy ne barnuljon, és a végtermék íze is pikánsabb lesz. Egy lábasban az olajat, és a cukrot feltesszük melegedni, hagyjuk, hogy kicsit karamellizálódjon, majd rádobjuk a káposztát, és aláöntjük a  balzsamecetet, sózzuk, borsozzuk. Ha már majdnem puha, hozzádobjuk a körtét, beleforgatjuk, lefedjük, és levesszük a tűzről. Egy másik lábosban kb 2,5 cm mély mogyoró, napraforgó, kukorica, repce, vagyis valamilyen ízetlen növényi olajat melegítünk (nem olíva!) közepes lángon. A tésztalapokra egy csíknyi káposztát halmozunk, a két szélét behajtjuk, majd feltekerjük, vigyázva a végekre, hogy mindig behajtsuk, és a tekercs zárt legyen. A végén vizes ujjal ragasztjuk be a tésztát. A tekercseket a kis buborékokat gyöngyöző olajba tesszük, s mindkét oldalán kb 1-1 percig sütjük, papírtörölközővel bélelt tálba szedjük, frissen tálaljuk.



Misoban érlelt tőkehal vöröslencsével, bok choy-jal - Takács (Hollóvár) Sauvignon Blanc 2008


Forrás: myriadrestaurantgroup.com
4 vastagabb (jó esetben fekete) tőkehal filé
90 ml sake (rizsbor)
90 ml mirin (japán főzőbor, édes)
6 ek fehér miso paszta
5 ek cukor


A sakét és a mirint egy kisebb lábosban forraljuk fel, és hagyjuk forrni kb 20 másodpercig, hogy az alkohol elpárologjon. Vegyük le a lángot, és keverjük hozzá a miso pasztát, majd ha teljesen elkeveredett, újra magas lángon adjuk hozzá a cukrot, és folyamtosan keverjük, amíg fel nem olvad. Hűtsük le. A halakat töröljük szárazra, majd helyezzük egy zárható műanyag dobozba, vagy zacskóba, öntsük rá a pácot, és egy kicsit tegyünk félre a tálaláshoz. A hűtőben legalább egy napot pácoljuk (minél tovább, annál jobb). Tálaláshoz a sütőt 200 fokra előmelegítjük. Egy sütőben is használható (grill)serpenyőben a felesleges páctól megszabadított (az ujjunkat húzzuk végig rajta) filéket a grillre tesszük, és megbarnítjuk az egyik oldalát (ez gyorsan megy, ugyanis a cukor és a mirinben lévő cukor hamar karamellizálódik), megfordítjuk, majd kb 15 percre a sütőbe tesszük, hogy belül is megsüljön. A félretett pácot kb 10 percig forraljuk, hogy tálalható sűrűségű legyen, ezzel díszitjük a tányért. A filéket vöröslencse ágyra helyezzük, bok choyt kínálunk mellé.
(Nobu Matsuhisa receptje alapján)


Vöröslencse
4 személyre kb 1/2 kg vöröslencse
1/2 teáskanál kurkuma
1/2 teáskanál só
2 ek növényi olaj
1 fej vöröshagyma
4-5 gerezd fokhagyma
1 l víz


Egy lábosban felmelegítjük az olajat, rádobjuk az apróra vágott hagymát. Mikor megpuhult, rádobjuk a fokhagymát, és pár másodperc múlva az átmosott lencsét, a kurkumát és a sót, átforgatjuk, majd felöntjük vízzel. Kb 20 perc alatt puhára főzzük (könnyen szétesik). Ha maradt víz, leszűrjük.


Bok choy
kb 2 cm-s gyömbérdarab felszeletelve
1 nagyobb gerezd fokhagyma
kb 75 dkg bok choy
2 ek mogyoróolaj
1 ek szezámolaj
0,5 dl víz
1 tk cukor
0,5 tk só


A bok choy-t hosszában felszeleteljük csíkokra, vagy levelekre szedjük, ha nem túl nagyok. Egy serpenyőben nagy lángon olajat melegítünk, beledobjuk a gyömbért, és addig pirítjuk, míg nem érezzük az illatát, ekkor dobjuk rá a fokhagymát, és rögtön utána a bok choyt, cukrot, sót, és a szójaszószt. Kb 1 percig pirítjuk, aláöntjük a vizet, lefedjük, és 2 percig pároljuk, végül hozzáadjuk a szezámolajat és tálaljuk.


Fusion gyümölcsrizs - Degenfeld 5 puttonyos aszú (2000)
A recept Szonja blogján, az Édesem-en olvasható. Az eredeti recept epret használ, ezt bármilyen gyümölccsel helyettesíthetjük, most pl. szederrel.


Miután megterveztük a menüt, az időzítést beszéltük át, és azokat a különlegesebb alapanyagokat, amiket be kellett szereznünk. Lindát érdekelték a beszerzőhelyeink, ezért együtt akart velünk vásárolni, vagyis vasárnap piacra mentünk! A Fővám téri Vásárcsarnok tökéletesen alkamas volt minden hozzávaló beszerzésére, hiszen miután a tőkehalat megvettünk, a pácolásához szükséges hozzávalókat és a ragacsos rizs hozzávalóit a halas stand melletti Ázsia boltban minden nehézség nélkül megtaláltuk, sőt, itt vásároltuk meg a tavaszi tekercs lapokat is; minden egyebet pedig a zöldségeseknél.


A halat a rendkívül egyszerűen elkészíthető páccal Linda egyedül pácolta be még aznap este, és kedden már együtt ügyködtünk a konyhában, ahol Szonjával váltottuk egymást. A desszert koradélután készült el, a levessel, az előkészített tekercsekkel és a vöröslencsével folytattuk délután, hogy előre dolgozzunk, frissen a tavaszitekercset csak kisütni kellett, ahogy a halat, és a bok choy-t is, de ezeket is előkészítettük, és együtt főpróbát is tartottunk. Ebből kiderült, hogy a tavaszitekercs kb 2 perc alatt készül el, ezalatt a levest pont tálalni lehet, a halat a levessel, tavaszitekerccsel egyidőben egy oldalán megpirítani pár perc, majd a forró sütőben pont annyi idő alatt készül el, míg megeszik a levest. Ezalatt a lencse is meleg lesz, a bok choy-t pedig szinte pillanatok kérdése gyorsan keverve megpirítani (stir-fry) az odakészített gyömbérrel, fokhagymával. Vagyis szinte alig van dolog, minden friss, és az egész vacsora nagyon látványos, mégis egyszerű, és könnyű.


A gyümölcsrizst pedig Szonja segítségével gyönyörűen tálalták pohárban, és Linda alig hitt a szemének, hogy ezt ő csinálta, egy egész kicsi segítséggel.


A szülők fél 8-ra jöttek, mi fél 7-kor köszöntünk el Lindától, akinek így még bőven volt ideje kicsit rendbe szedni magát. A kövekező életjelet már ma kaptuk tőle:


"Kedves Kornélia, Sára, Szonja (szigorúan ABC, és nem fontossági sorrendben)!


Köszönöm nektek a sok segítséget, a bíztató szavakat. Minden nagyon jól sikerült, és mind a hatan (még én is, pedig úgy izgultam, Zoli itatott velem kis bort az elején, hogy megnyugodjak) írtó jól éreztük magunkat! A vacsoráért pedig annyi elismerést kaptam, hogy szerintem az anyósjelöltet is meggyőztem!


Remélem, még találkozunk,


Linda"

2010. szeptember 9., csütörtök

Itt vagyunk!



Végre megérkeztünk!

Végre elkezdtük, végre sok barát és ismeretlen ismerős munkája mindenki számára elérhető: a weboldal gyönyörű, magyarul és angolul is olvasható, van szórólapunk, és lassan lesznek sajtómegjelenéseink is, és végre.... végre főzhetünk.

Ha visszagondolok, hogy is indultunk... A Coook-ot legkedvencebb fogadott unaketstvérem, Lisa szó szerint kipattintotta az agyamból. Egy január elsején délben, szír vöröslencselevest kanalazva született meg a gondolat, hogy azt az örömöt, amit én is érzek főzés közben, át kellene adnom másoknak is. Azt látom ugyanis, hogy egyre kevésbé van időnk és energiánk főzni, pedig egy étel készítése kreatív folyamat, és szinte meditatív lehet egy nehéz nap után. Nekem évekig menekülés volt a stresszes napokból, nagy segítség a kikapcsolódásban, és mára pedig olyan szerencsés vagyok, hogy a stresszes napok elmúltak, és azzal foglalkozhatok, amit szeretek. De sokan csak kötelességből főznek, vagy csak mert enni kell, pedig az egyik - ha nem is "szakmailag" - kedvenc szakácskönyvem címét idézve "Főzzünk örömmel!" (Polcz Alaine, Kaligram, 2006), mert csak úgy lesz igazán jó az étel, amit az asztalra teszünk.

Így hát elkezdett formálódni a Coook!, ami tulajdonképpen a véletlennek köszönhetően.... na de ne szerénykedjünk, Flohr János grafikus barátomnak, a logónk tervezőjének köszönhetően lett játékos 3 o-s. Figyeltünk és kutattunk, és azt láttam, hogy bár a gasztronómia-mánia csúcsra jár, sok a főzőiskola, jobbak is, rosszabbak is, de egyik sem igazodik a személyes igényekhez. Sehol sem tudnám azt a menüt megfőzni, ami nekem ízlik, senki nem garantálja, hogy nem kell különleges alapanyagok után kutatnom a városban, és egyébként is, mi van, ha nekem nincs olyan konyhám, ahol annyi minden elfér... innentől kezdve tiszta volt a képlet: a lényeg, hogy ha valaki bizonytalan az otthoni konyhájában, nem biztos, hogy segít rajta, ha máshol kísérletezik. Vagyis: az OTTHON a kulcsszó.

Annyiféle-fajta kérdéssel, kétséggel találkoztam, hogy ezeket mind egybegyúrva kellett létrehoznom a Coook!-ot, hogy maximálisan rugalmas, és személyreszabható legyen, és minden igénynek meg tudjon felelni. Elkészültek az első fotók az első otthoni főzésről - köszönjük Krisztinek, és Reviczky Zsoltnak, Magyarország egyik, ha nem a legjobb sajtófotósának -, már csak a szolgáltatások pontos leírása kellett a weboldal indításához.

Találkoztam olyannal, aki két embernek vidáman főzött, de megrettent a feladattól, amikor nyolcra kellett volna vacsorát készítenie. Sokaknak a menüsor kitalálásánál nincs nehezebb feladat. Van olyan, aki legszívesebben távoltartaná magát a konyhától, annyira bonyolultnak gondolja a legegyszerűbb ételt is. És olyan is van, aki nagyon érdeklődő, nagyon nyitott a világ konyháira, szívesen tanul is, de nem akar 10-12 másik idegennel együtt állni egy idegen konyhában, egy idegen oktatóval. Nekik mindannyiuknak a Coook! a válasz, és nem csak, hogy válasz: biztonság is.

A Coook! mögött pedig én állok. Én, aki a földhöz ragadt, mindennapi konyhát szeretem, letisztult ízekkel, jóminőségű alapanyagokkal. Aki a szezonális alapanyagokban hiszek, és abban, hogy a világ konyháiban egy valami biztos közös lehet: az én konyhám!

Olyan ételeket eszem és csinálok is, amik nem óriási technikai tudást, hanem szenvedélyt, tiszteletet és alázatot mutatnak. Néha hibázok, és abból is sokat tanulok, sőt, állandóan tanulok! Naponta órákat töltök receptek tanulmányozásával, főzőműsorok nézésével, konyhai eszközök keresgélésével. Tanultam szakácsoktól, jártam iskolákban,  tanfolyamokon, és mindig keresek valami újat. Így találta meg a Coook! is a legjobb barátját: Édesem a mi kedvenc partnerünk, Márk Szonja immár képzett cukrászként sütni tanít, valamint mindent tud, ami édesség!

Ezt adjuk mi, én és a Coook! Keressetek minket, remélem, egyszer Veled is főzünk!