A curryről

Ma nagyon érdekes beszélgetésem volt Herczeg Zoltánnal a székesfehérvári 67 étterem tulajdonosával az étterem kellemes kertjében. Egy kifogástalan, finom ebéd után az eszmecsere a minőségi magyar alapanyagok hiányáról is szólt, de beszéltünk a közel- és távolkeleti konyha szeretetéről is, pl. a curryről. Erről eszembe jutott, hogy én, aki egyébként imádom a keleti konyhákat, a blogon alig írok ilyen ételekről. Oké, volt szó misoban érlelt tőkehalról és piláfról, de pl a thai vagy a khmer curry, ami nálunk rendszeres vendégváró étel, kimaradt. Így arra gondoltam, most nem közös főzésekről írok, hanem a curryről.

A curry egy fűszerkeverék, nem egy fűszer, bár az egyébként létező curry fa levele az indai, vagy sri lankai ételekben használt alapanyag. Szóval fűszerkeverék: lehet por alakú, de a távol-keleti ételekhez paszta formában kapható vagy készítendő, friss fűszerekből.

Vörös currypaszta a www.thempleofthai.com-ról

Mind a thai, mind a khmer curry talán legfontosabb jellegzetessége az ízek egyensúlya. A thai konyha inkább a csípős, fűszeres felé, míg a khmer a gazdagabb ízvilág felé hajlik a csillagánizzsal, vagy a kardamommal, de mindkettőnél fontos szempont, hogy az édes, a sós, csípős és savanyú ízek egyensúlyban legyenek, és sokan a keserűt, valamint a "krémes" ízt is ideszámítják. Az édest cukorral (általában pálmacukorral), a sóst (és egyben a keserűt is) a halszósszal, rákpasztával, vagy halpasztával, a csípőst csilivel, a savanyút ázsiai citromfűvel, kaffir lime levéllel, és lime-mal érik el. Ehhez járul gyakran a kókusztej, vagy a kókusz krém/tejszín krémessége, ami valójában egy édeskés, savanykás íz, viszont valóban krémes textúrát ad az ételhez.

A másik, ami nagyon fontos az ilyen curryk elkészítésénél, a sorrend. Egyáltalán nem mindegy, milyen sorrendben kerülnek a lábosba, de leginkább wokba (öntöttvas) az alapanyagok, és, hogy mikor mi történik velük.

És az utolsó, de hasonlóan fontos alapelv a thai és khmer konyhánál: nincsenek konkrétan kiszámolható mennyiségek, ami összefüggésben van azzal, hogy a személyes ízlés nagyon meghatározó, azaz pl a currypaszta készítése házról házra változik. Ez nehéz lehet a szakácskönyvhöz szokott olvasónak, de ha valaha, akkor ez az az alkalom, amikor a kreativitást és a kísérletezést szabadjára lehet engedni, és hagyni, hogy a saját ízek kialakuljanak.

A curry készítésénél lehet nagyon egyszerű dolgunk is, mivel currypasztát már nagyobb hypermarketekben is lehet kapni. Budapestiek előnyben vannak, de sok online bolt is kínál alapanyagokat, pl a Vásárcsarnokban található Ázsia Bt. is.

Viszont az igazi mesterség a currypaszta készítése, ezért érdemes nekiállni. Sokféle curry létezik, a thai sárga, zöld, piros, massaman, vagy panang curry, a khmer "alap" curry - ami szintén minden családnál más - vagy az amok, ami egy jellemzően halas curry fajta. Ezekben meghatározóak az összetevők, de ahogy említettem, az arányok mindig a személyes ízlés szerint dőlnek el. Nagyon hosszú lenne leírni, minden curry jellemzőjét, ezt helyettem sajnos csak angol nyelvű oldalak teszik meg, pl. ez a Wikipédia bejegyzés a Thai currykről, és ez a khmer kroeung-ről, ami az alap kambodzsai fűszerkeverék, egy olyan főzőtanfolyam honlapján, ahol szerencsém volt járni. Úgyhogy lassan talán ezek összeírására is vállalkozom. Annyit érdemes tudni, hogy a felsoroltak mind kókusztej alapú curryk, de léteznek vízalapúak is. A másik tudnivaló pedig az, hogy az indiai típusú curryhez képest ezek levesesebbek, kevésbé sűrű vagy krémes ételek.

Ha a fentieket már legalábbis elméletben elsajátítottuk, akkor jöhet a gyakorlat. Mind a poralapú, mind a pasztából készült curryknél lehetséges egy olyan úton elindulni, hogy olajat hevítünk, és ebben megpirítjuk a fűszerkeveréket vagy pasztát. Egészen addig keverjük-kavarjuk, míg meg nem érezzük az illatát, de egyébként a színe is mélyülni fog. Ekkor jön a kókusztej egy része, és a - ha nem is trükk, de - sokak által nem ismert kötelező praktika: a kókusztejet is "kezelni" kell, hívják úgyis, hogy "felütjük", angolul "crack", azaz megtörni.

Tulajdonképpen az eredeti módszer itt indul, vagyis olaj nélkül kevés kókusztejet önmagában hevítünk, hogy a vizes és olajos rész különváljon (vagyis az olaj feljön a tetejére), ekkor egy diós, kicsit karamellás illatot érezhetünk. Ezután adjuk hozzá a pasztát, ami ebben a kókuszolajban adja ki igazán az ízét (olajban oldódó fűszerek! pl a magyar konyha olajba-a-paprikát párhuzama rémlik?), majd beleöntjük a maradék kókusztejet is, esetleg vizet vagy alaplevet, ebből lesz a szósz. Ez az felütős megoldás nem utolsósorban esztétikai szempontokat is szolgál, hiszen a felszínen úszó olaj átveszi a fűszerek színét, és ez önmagában díszíti a kész ételt.

Ha mindezt megtettük, akkor főzési időtől függően tesszük bele az alapanyagokat: először általában a fehérjét, aztán a zöldségeket, bár ez halaknál, rákoknál nem igaz, itt mindent egyidőben dobunk a szószba. Használhatunk bébizöldségeket, bébipadlizsánt, például, de burgonyát is akár, vagy gombát. Legvégül ízesítjük csak halszósszal és a cukorral (bár pont ezt lehet előbb is, hogy tuti elolvadjon), csilivel, és thai bazsalikommal vagy korianderrel, ezt szintén ízlés szerint. Olyannyira fontos az ízlés, hogy a halszósz a távolkeleti asztalokon olyan ételízesítő, mint felénk a só és a bors, és gyakran megtalálható mellette a friss koriander, thai bazsalikom, csili, vagy csiliolaj is.

És itt jön egy másik, sokak által tévesen megítélt dolog: a főzési idő nem hosszú! Sőt! Ahogy a hús és a zöldségek megfőttek (kis darabokra vágott hús és zöldség? kb 15 perc...), kész. Friss korianderrel megszórjuk, és rizzsel, laposkenyérrel, vagy tésztával ehetjük is. Előkészítéssel együtt nem több 30 percnél, és egy friss, új íz a mindennapok paprikás krumplijában.

Ezért a képért elnézést,  a legutóbbi keleti vacsoránk telefonnal készült képe: sárga csirkecurry burgonyával, vizigesztenyével; mellette egy vegáncurry egy vegán barátnak, színes paprikák, zöldbab, vizigesztenye, burgonya; kis tálkában koriander a koriandert nem szeretőknek; jobbra fönt laposkenyér összetekerve, balra fönt egy közelkeleti egybesült fasírt, de ez itt most mellékes :-), és mindez egy, az Angkor Wat-ot ábrázoló asztali futón...

Jamie Oliver brilliáns brownie-ja

Forrás: www.jamieoliver.com, David Loftus

A recept szerint:
250 g vaj - bőőőven elég 200 is, én speciel kb 150 g-mal csináltam
200 g (egy tábla) Fairtrade csokoládé, 70%-os - nem Fairtrade, de 200 g
opcionális a 75 g szárított gyümölcs és az
50 g mag - nálunk mandula volt itthon, A. fel is aprított egy marékkal
80 g átszitált kakaópor - nekem csak 40 g volt itthon, raktam bele viszont kevés Nescafét (egy egész pici kanál Nescafé, kb 5x annyi vízben)
65 g átszitált liszt
1 tk sütőpor
360 g cukor - ez annyira rémisztően soknak tűnt, hogy 180 g-nál megálltam, és így pont jó kesernyés csokis lett. Itt az a szerencsés helyzet, hogy nem kell a cukor mint 'anyag', lehet steviával is, vagy mesterséges édesítőkkel is kísérletezni
4 nagy tojás - nekem 4 közepes volt, a fenti arányokhoz tökéletesen megfelelt

A sütőt 180 fokra előmelegítjük. A vajat a csokoládéval vízgőz fölött (én mikroban, alacsony hőfokon épp csak megvártam, hogy a vaj felolvadjon, kicsit megkevertem, a csoki meg már magától felolvadt) felolvasztjuk, és belekeverjük a magokat, aszalt gyümölcsöt, ha van. A lisztet, cukrot, sütőport, kakaót egy nagyobb tálban elkeverjük, és ehhez adjuk a csokoládés keveréket. Én a csokoládéhoz egyébként löttyintettem vaníliaaromát is. Ezután keverjük bele egyenként a tojásokat, és már öntjük is a sütőpapírral kibélelt, Jamie szerint 25 cm-s, négyzet alakú formába. Hát nekem téglalap alakú van, területre nagyjából ekkora. Megy a sütőbe, és tényleg nem több 30 percnél, a tűpróba nem kell, hogy sikerüljön, magyarán még maradhat a tűn nedves tészta, mert akkor lesz jó krémes belül, kívül pedig látszik, hogy fényes a teteje és roppan is kicsit. Ráadásul hűlni hagyjuk a formában, és eközben is még tovább sül belül. Ha kihűlt, kiborítjuk egy vágódeszkákra, és felvágjuk kockákra, vagy ki hogy szereti. Sütéssel együtt komolyan 35 perc, lehet, hogy 38. Igazi téli, otthon begubózós gyors édesség.

Az angolszász országokban imádják creme fraiche-sel tálalni a süteményeket, ami valóban finom, de szerintem már sok a zsírból. Persze mindenki cselekedjen ízlése és belátása szerint!

Vacsora 12 főre - pánik a konyhában

Először nem is hangzott olyan rosszul. 12 vendéget várunk. Aztán egy kicsit megijedtem, végül a pánikon úrrá lett a problémamegoldás - de nem volt könnyű. Először is: mit? Másodszor: van akkora edényem? Harmadszor: van akkora sütőm?

12 főre főzni nem kifejezetten bonyolult, mivel tulajdonképpen a mennyiséget kell csak növelni a szokásos 4-6 fős vacsorákhoz képest. Viszont itt el is érkeztünk a problémákhoz. Az ember, ha vacsorára készül - legalábbis én már megtanultam - nem akar frissen készítendő ételeket tálalni, hanem inkább olyanokat, amiket elő lehet készíteni, vagy mondjuk sokáig sülnek, vagy főnek, pont addig, míg asztalra nem kerülnek. Jól bevált vacsoraváró recept ezért az ún. braisingelt (magyarul leginkább hosszan párolt) hús, hiszen reggel be a sütőbe, este ki. Épp ezért jók a levesek is, mert bármilyen levesről is van szó, előző nap is elkészíthető; ha még egy tejszínes krémlevesről beszélünk is, a tejszínt a vacsora előtt egy forralással hozzáadva, máris "friss" levest kapunk. Desszert fronton kicsit nehezebb az ügy, de pohárkrémeket, bizonyos süteményeket (cheesecake) szintén akár előző nap, vagy a vacsora napján délelőtt is meg lehet csinálni, sőt kell is. De ha a süteményt egyébként a vacsora kezdetekor - persze előkészítve - betesszük az akkor már másra nem használt sütőbe, a friss sütemény is megvan, minimális energiabefektetéssel.

De még mindig nem beszéltünk a problémákról. A hús, ha egy darabban, ha kettőben, vagy kis darabokban (pl. Boeuf Bourgignon) készül, nagy, jól záródó edény kell hozzá. Például ilyen:

Nem reklám: a Le Creuset valóban a legjobb,
zománcozott öntöttvas edényei jól zárnak és hőtartóak.
Ennek megfelelően az ára is magas, viszont
csak egyszeri befektetés.

Ami viszont nagy sütőt is jelent, vagy olyan főzőlapot, ahol két láng fölött egyszerre főzhetünk. Két edény már nehezen fér el a sütőben, és sajnos sokunknak nincs két sütője, nyílt lángon pedig valahogy nem lesznek olyanok ezek a húsok, mint kellene. A következő probléma az, hogy ha a tűzhelyen készül a hús, olyan köretet kell készítenünk, ami a sütőben sül, mert egyébként nem férünk oda a tűzhelyhez. Vagy fordítva ugye. Ezért inkább jobb a sütős megoldás, a tűzhelyen az ilyen típusú szószos húsokhoz krumplipürét, pirított répát, kelbimbót, bármilyen zöldséget könnyedén elkészítünk.

Túl vagyunk a méret problematikáján, valahogy kisakkozzuk, hogy legfejjebb tepsiben párolunk, és lefedjük fóliával, csak maradjon meg a tűzhely. Amikor azonban a megvalósításnál tartunk, jön a következő probléma: az ár.

Aki 12 fő megetetésére vállalkozik, nyilván tudja, hogy nem két zsömle árát költi a vacsorára. Finomat akar adni, de nem olcsót (a szó 'gagyi' értelmében), és nem akar forint milliókat költeni rá. A párolás erre is jó megoldás, hiszen, az olcsóbb 'rágósabb' húsokat pároljuk hosszú ideig, hogy a sok kollagén kioldódjon a szövetből, és zselatinná alakulva porhanyóssá, omlóssá tegye azt. A köretek szezonálisak, ezért nem drágák, ahogyan a leves alapanyaga is. A krémlevesek laktatók, és nem csak előészítik a gyomrot a következő fogásra, hanem a lelket is megmelengetik; ezért is jó az angolok 'comfort food', vagyis 'komfortos étel' elnevezése, mert olyan jó otthonos, finom, lélekmelegítő ilyen ételeket enni.

Az árproblémát is legyűrjük valahogy, jöhet a vásárlás, előkészítés. A menü:

Gesztenyekrémleves

Párolt marhaszegy, sült fokhagymás krumplipüré, pirított répa

Alma tarte, Grapefruit saláta

A gesztenyekrémleves egyszerű, de annál különlegesebb: 

1 kisebb fej hagyma

1 fokhagyma

2 szár angol zeller vagy egy fél hisebb zellergumó

2 szál újrépa

1 kisbb krumpli felkockázva

kevés vaj

1 babérlevél

1-1,2 l zöldség- vagy csirkealaplé

400 g egész hámozott gesztenye

kb 200 ml tejszín

Az első négy alapanyagot vagy nagyon apróra vágjuk, és a vajon átpároljuk kb 7-8 percig. Hozzáadjuk a krumplikockákat, a gesztenyét, a babérlevelet, és felöntjük az alaplével. Addig főzzük, míg a gesztenye és a krumpli megpuhul. Néhány gesztenyét kiveszünk és félreteszünk a babérlevelet kidobjuk, a levest összeturmixoljuk és ízesítjük, majd egyet forralunk rajta a tejszínnel. Tálaláskor az egész gesztenyéket a tányérokba morzsoljuk és erre tálaljuk a levest.

A marha - mint kiderült - trükkösebb:

Mit sem sejtve a marhaszegyet csonttal együtt veszem, összesen 6 kilót: megkértem a hentest, hogy kb 1 kilós darabokra vágja fel, így elfér a sütő tepsijében. A darabokat bekenem mustárral, és egy szemeteszsákban, vagy fagyasztózacskókban bepácolom éjszakára. Reggel a  csontos felükkel lefelé tepsibe rendezem őket, és nagyon forró sütőbe teszem (min. 200 fok), és minden oldalukon jóóó barnára sütöm (a grill alatt is lehet). Ekkor körédobok 3-4 közepes répát megpucolva, nagyobb darabokban, egy zellert tisztítva, 4-5 daraban, jó sok hámozott, kicsit megnyomkodott fokhagymagerezdet (kb 2 fejnyit), két kisebb konzerv paradicsompürét, és negyedelt hagymafejeket, mondjuk 4 db-ot. Így is sütöm a forró sütőben, majd kb 10 perc után, mikor már láthatóan megfonnyadtak, esetleg kis szín kaptak a zöldségek is, felöntöm fél üveg száraz vörösborral, és kb ugyanennyi marhahúslevessel, lefedem fóliával, és kb 6-7 óra után kiveszem a 130-140 fokos sütőből. Ahogy Gordon Ramsey mondaná: "Done"! Na még nem teljesen. Ha nagyon ügyesek akarunk lenni, márpedig miért ne akarnánk, akkor tálalás előtt fél órával a csontokról letépkedjük a húst, a levet pedig leszűrve lábosba öntjük és visszaforraljuk, míg jó sűrű nem lesz. A húst a tepsiben a már kikapcsolt sütőben melegen tarthatjuk, és ha kész, tálra rendezük, és nyakony öntjük a szósszal. Ezt persze úgyis lehet, hogy a hús egészben marad.

Most, hogy ezt írom, annyit mondhatok csak, jól hangzik. Százszor csináltam már ilyen húst, persze kisebb mennyiségben, az öntöttvas edényemben. Általában marhacombból, borjúcombból, vagy lábszárból készítem, amit a hentes darabol nekem csonttal együtt (ld. osso bucco), néha szegyből, csont nélkül. De most valahogy úgy éreztem, a csont jó lesz nekem. A szósz remek is lett a sok csonttól, de amikor 10:30-kor betettem a sütőbe a húst, nem gondoltam, hogy 18:12-kor csak azt fogom felhasználni a 7 órakor érkező vendégeknek... ugyanis 18:12-kor a hús még mindig rágós volt. Ez több ok miatt alakult így. 

1. Nem volt jól záró edényem, és a tepsire terített fólia nem elég. Még ha 3 réteg, akkor sem. 

2. A csont miatt - és a rosszul záró edény miatt is - a pára, vagyis a folyadék kevésbé érte a húst, ha viszont megfordítottam, a csont felőli része nem részesült a 'megfelelő bánásmódban'.

3. A hús nem volt a legjobb minőségű, sajnos Magyarországon a vágóhídra küldött marhák nagyobb része az idősebb generációból kerül ki, ezért a hús gyakran rágósabb, keményebb. Nem segít az sem, hogy nem érlelik a húsokat, vagyis nem lógatják hideg kamrákban, hogy a rostok puhuljanak. Tudom, hol lehet jó húst kapni a városban, de a 4. tényező:

4. Az idő. Nem volt időm a jó henteshez menni. Hiba volt, és tanulság is egyben, amit régóta tudunk: az alapanyag a legfontosabb!

Így hát 18:12-kor már aderenalintól hajtva áttettem egy edénybe a húsdarabokat, azzal, hogy másnap leszedem a csontról és tovább párolom. A.-t leszalajtottam a sarki henteshez, hogy hozzon sertésszűzt, és dühtől hajtva, kisebb pánikroham közben a mélyhűtőbe vetettem magam. A köretek megvoltak addigra, valamit ki kellett találnom. A sertésszűz volt a leggyorsabb ötletem, a mélyhűtőből pedig előhalásztam az életmentő csomagot. Dorot márkájú fagyasztott zúzott fokhagyma, csili és gyömbér, amit kis jégkockatartó szerű dobozkákban lehet kapni. 

Az életmentő

A. megérkezett a hússal, besóztuk, beborsoztuk, és bekentem a fenti fűszerek keverékével.  4 nagyobb szűz, 5-5 'kocka' fokhagyma és gyömbér, 3 kocka csili, 1 tk kínai ötfűszer. Ott áltunk ketten a pultnál, és masszíroztuk a húsokat, én örjöngtem belül, de egy szót sem szóltam, A. folyamatosan azt ismételgette, hogy "micsoda bravúr, meglátod jó lesz, nagyon finom lesz!" (örök optimista). Végül tepsibe tettük, körédobtunk 3 fej hagymát felnegyedelve, és be a 200 fokos forró sütőbe, hogy piruljon. 18:34-kor bent volt (22 perc vásárlással, előkészítéssel, hoppá!), 18:50-kor megfordítottam, Martinit öntöttem alá, fél 8-kor pedig kénytelen voltam kivenni, miután megettük a levest. A belseje rózsaszín volt, és az egész baromi profinak nézett ki, mi pedig mindketten fellélegeztünk.

A köretek jók lettek, a krumplipüré annyiban volt speciális, hogy egy teljes fej fokhagymát még napközben betettem az akkor még 140 fokos sütőbe úgy, hogy kis olívaolajjal meglocsoltam, és másfél óra múlva úgy vettem ki, hogy ki tudtam nyomkodni a gerezdeket a héjukból. Ezt aprítottam és kevertem bele krumplipürébe. A répát hámozva hosszában negyedelve 10 percig főztem, majd tálalás előtt vaj és olívaolaj keverékén kakukkfűágakkal átpirítottam, a végén egy mandarin héját reszeltem rá és ráfacsartam a levét is.

A desszertet Szonjától tanultam. Mikor a húst tálaltuk, betettem a sütőbe, pont kész lett mire kellett. Míg én a süteményt fejeztem be (ráégettem a porcukrot), A. a kávét szervírozta, és a grapefruit salátát, ami tulajdonképpen kifilézett grapefruit, a saját leve, kis méz és aprított mandula. Jó esetben ez az egész pár órát a hidegen áll, de frissen is készíthetjük.

Megúsztuk. De legyen ez tanulság mindenkinek (A. ezt azóta leglább 15ször elmondta): járt utat járatlanért el ne hagyj! Ami persze csak abban az esetben igaz, amikor vendégek jönnek, hiszen kísérletezni kell, az viszi előre a konyhai tudást, abból születnek az új ízek, és így alakul ki egy otthon sajátos, házi konyhája, ami csak arra a háziszakácsra jellemző. De valóban nem biztos, hogy például a molekuláris gasztonómiával életünkben először akkor kell kísérleteznünk, amikor fontos vendégeket várunk. 

Nem csak gyerekeknek

Pénteken születésnapi zsúrban voltam, sőt nem csak ott voltam, hanem néhány ételt is elkészítettünk az ünnepelttel és barátnőivel. Na nem több tucat kisgyerekről beszélek, lehet, hogy a zsúr már nem is illendő szó, ugyans négy 12 éves nagylány gyűlt össze a szülinapos Zsófiék konyhájában. A barátnők találták ki ezt a meglepetést Zsófinak, aki nagyon szeret főzni, úgyhogy - szülői segítséget is bevetve -  velük előre egyeztetettük, miket fogunk készíteni. Hihetetlen, de ezek a lányok már most nagyon figyelnek az egészséges ékezésre, ők kérték, hogy ha lehet, ne túl zsíros, ne túl cukros ételekben gondolkozzunk (ha belegondolok, én mit ettem 12 éves koromban....)

Így aztán a menü:

Mini spenótos fetás pizzák
Pulykaburger sült édeskrumplival
Kukoricadarába panírozott halrudacskák
És a végén céklával (!!) édesített csoki szufflé, vagy, ahogy Szonja felhívta rá a figyelmet, inkább fondant (au chocolat), vagy moelleux.

A mini pizza igazán egyszerű, hiszen ha veszünk pitát, akár teljeskiőrlésűt, csak félbe kell vágnunk és azt teszünk rá, amit akarunk. Mi most mirelit leveles spenótot vettünk, és azt a pácolt fetát használtuk, amit kb 2 hete tettem el a hűtőbe. A fetakockákat leöntöttem olívaolajjal, kakukkfüvet, rozmaringot, és szeletelt fokhagymát dobtam az üvegbe, és néhány szem kampoti borsot, amit még Kambodzsából hoztam (persze "sima" bors is jó). Pár nap után már érezni lehet a fűszerek ízét, és egy szelet kenyérrel, vagy ilyen fogásokba, mint ez a mini pizza, különleges élmény. 


A leveles spenótot kiolvasztjuk, és kinyomkondjuk belőle a felesleges folyadékot. Ha azt a fajtát vesszük, ami kis gombócokban van megfagyasztva, akkor pizzánként kb 2 gombócot számoljunk. A sütőt előmelegítjük grill fokozaton. Innentől kezve nincs más dolgunk, csak a spenótot átforgatjuk egy kis sóval, borssal, a pitára halmozzuk, és néhány apróbb kocka fetát elmorzsolunk a tetején. Mehet a grill alá egy tepsiben, kb 5 perc alatt kész.


A pulykaburger se nagy ördöngősség. Fél kiló darált pulykát elkevertünk 50 g reszelt sajttal (bámilyen jó, trappista is de ha extrát akarunk, a cheddar az igazi), egy kis fej hagyma egyik lereszelt felével, egy kisebb félig főtt (kb 10 percig) lereszelt krumplival, a kenyérmorzsa helyett, és sóztuk, borsoztuk. Fél órát hagytuk állni, addig megcsináltuk az édeskrumplit.


Erre a 4 lányra 3 db édeskrumplit számoltunk. Jól ledörzsöltük folyó víz alatt, de nem hámoztuk meg őket. Felvágtuk sültkrumpli nagyságra, ami nem egy könnyű művelet, mert nagyon nehéz vágni az édeskrumplit, úgyhogy ezt most én csináltam, és általában a felnőttekre bízom. Egy tepsibe tettük, meglocsoltuk olívaolajjal, sóztuk, borsoztuk, összeforgattuk, és a 190 fokra előmelegített sütőbe toltuk. Kb 45 perc alatt készül el, lehet, hogy előbb, sütőtől és a krumpli vastagságától is függ. Akkor jó, ha kívül ropog, belül pedig krémes. Ha nem gyerekek eszik, akkor néha egy kis chilli port is szórók rá, vagy a Cajun fűszerkeverékemet.


Miután betettük a sütőbe a krumplit, a pulykából kb 5 cm átmérőjű golyókat gyúrtunk, és kilapítottuk őket, majd egy tálcán visszatetük a hűtőbe hűlni, mert így jobban kezelhető, és jobban egyben is marad majd sütéskor. 


Halrudacskák


A halrudacskákat összesen 10 perc alatt készítettük elő:  2 tömör, fehérhúsú tengeri halfilét (pl.: tilápia) csíkokra szeleteltünk (lehet fagyasztott is, ezt olvasszuk fel, és itassuk le a felesleges nedvességet), sós, borsos felvert tojásfehérjébe mártottuk, majd liszt és kukoricadara 1:2 arányú keverékébe forgattuk. A keveréket egyébként szintén sóztuk, borsoztuk, de lehet bele tenni chilli port, paprikát is. Ha nem annyira figyelünk az egészségünkre, akkor ezt a lépést megismételhetjük, és a rudakat olajban süssük ki. Mi azonban sütőpapírral kibéleltünk egy tepsit, azt bekentük nagyon kevés olívaolajjal, es erre fektettük a rudakat - és azonnal meg is fordítottuk őket. Így ugyanis leheletnyi olaj tapadt rájuk, amitől jó ropogósra sülnek majd. A sütő legyen kb 190 fokos amikor betesszük a rudakat: kb 8-10 perc alatt készülnek el.

És jött a kedvenc, amit a lányok szkeptikusan ugyan, de vállaltak: a céklás csokis süti!

Ezt a receptet a legújabb Jamie (Oliver) magazinban olvastam, csupa olyan recept között, amik kevesebb cukrot tartalmaznak. Ez tűnt a legérdekesebbnek, mivel a céklán kívül összesen 2 evőkanál cukor van benne. Ráadásul pont 4 főre való adag. Kipróbáltam a hét elején, és fantasztikus, a lányokat is meggyőzte.

150 g cékla hámozva, felkockázva

85 g jó minőségű étcsokoládé (70%), apróra összetörve, akár reszelve is

elvileg kell bele rum, 2 ek, de ezt mi most kihagytuk

3 tojás

2 ek világos nádcukor

2 ek kakaópor, nem instant, nem édesített

A sütőt 200 fokra melegítsük elő, és vajazzunk ki 4 kis pudingformát/kávéscsészét. A céklát egy egész kevés vízben pároljuk meg, míg nagyon puha lesz. Ezalatt a csokireszeléket tegyük egy turmixgépbe, ha nincs ilyenünk, akkor egy tálba. Még forrón öntsük hozzá a leszűrt céklát, és a rumot, vagy a mi esetünkben a főzővízből 2 evőkanállal, és turmixoljuk össze, míg egy mélyvörös, sima krémet nem kapunk. Ha ezzel megvagyunk, robotgéppel, vagy kézihabverővel verjük fel a cukrot a tojásokkal, egészen addig, míg egészen kivilágosodik, és nagyjából háromszorása nő. Ekkor a tál szélén csurgassuk bele a céklás csokikrémet, szitáljuk rá a kakóport, és egy nagy kanállal könnyed mozdulatokkal keverjük össze az egészet. Öntsük a pudingformákba, és ez az a pillanat, amikor le is hűthetjük, műanyag fóliával letakarva. Mi is pont ezt tettük, ami azt jelentette, hogy a hűtőből kivéve a 200 fokos sütőben 9-10 perc kellett neki. Frissen ez 7-9 perc, a lényeg, hogy a tetejét megnyomva kicsit ruganyos legyen. Vegyük ki a sütőből, 1 percet várjunk, és ekkor vágjuk körbe egy késsel, és borítsuk tálra. A belseje még folyós, és nagyon érdekes, csokis íze van, az émelyítő édesség nélkül, olyan "földes" felhangokkal, elnézést a modorosságért.

A menetrend ennél a "menüsornál" a következő: ha az édesburgonyán már látszik, hogy lassan kész, mondjuk olyan 15 perc múlva, elkezdjük sütni a pulykaburgereket, amiknek 5-5 perc kell mindkét oldalon, középmagas lángon, kb 1 evőkanyálnyi olajban. A pulykaburgerek megfordítása után bekapcsoljuk a grillt, és betesszük alá - a sülő édesburgonya fölé - a mini pizzákat. Ha elkészültek, kikapcsoljuk a grillt, és betesszük a helyére a halrudacskákat. Amikor ezek elkészülnek, a  krumpli is készen lesz, közben a pulykaburger is megsült, így minden friss lesz. A mini pizzák langyosak, pont ehetőek lesznek, és mikor minden mást kiveszünk a sütőből, mehetnek be a céklás csoki fondant-ok. 

A burgereket salátával, vagy zsömlében paradicsommal, hagymával, a szokásos hamburger hozzávalókkal is ehetjük, a halrudacskákhoz ketchup, majonéz, tartármártás is illik.

A lányok el voltak ájulva saját maguktól, jogosan, hiszen az első bizonytalankodások után fantasztikus gyorsasággal, könyedséggel vették az akadályokat. Senki sem reszelte le az ujját, nem vágta el a kezét, nem égette meg a karját - csak én :-) Valahogy a sütő ajtaja mindig megtalálja az alkaromat...nem értem. Voltak nagy nevetések, komoly beszélgetés, pasi ügyek, és persze sok kérdés, amiből aztán mind sokat tanultunk. Remélem, lányok, találkozunk még!

Coook Karácsony - a pulyka

Ahogy ígértem a Facebookon, íme néhány pulykapác recept. Általában az arányokat írom le, ez tetszés szerint növelhető, csökkenthető a pulyka méretétől függően.


Idei kedvencem, Jamie Oliver-féle:
0,5 l tőzeg- vagy vörösáfonyalé (bioboltokban, Culinarisban)
240 g só
1 púpozott kk (fehér)bors
1 egész szerecsendió lereszelve
1 narancs leve és reszelt héja (csak a külső rész, a fehér keserű)
4 ek olívaolaj


Keverjük össze a hozzávalókat míg a só fel nem oldódik. A pulykát tegyük egy nagy műanyag zacskóba, öntsük rá a pácot (nem kell, hogy befedje a pulykát), légmentesen kötözzük össze, majd a biztonság kedvéért tegyük egy másik zacskóba. Jól masszírozzuk át, és tegyük hűvös helyre 12 órán át, mondjuk éjszakára. Ha van éjjel sokat (de legaláb egyszer) WC-re járó férjünk, feleségünk, vagy buliból éjjel hazajövő nagyobb gyerekünk, kérjük meg hogy fordítsa meg a pulykát, de ez nem elengedhetetlen feltétele az omlós sültüknek. Reggel a sütőt állítsuk a legmagasabb hőfokra. a pulykáról öntsük le a pácot, dugjunk néhány félbevágott mandarint a belsejébe pár rozmaringszárral, sőt, a lelógó bőrt a lábai között is tűzzük össze egy leveleitől megfosztott rozmaringszárral, hogy ne kunkorodjon fel. Már csak egy kis olaj, só és bors kell a tetejére, és akár a az előbb megkopasztott rozmaringág levelei, és letakarva mehet a sütőbe, kilónként kb 40 percre, úgy, hogy a sütőt levesszük 180 fokra, ahogy betettük a pulykát. Az utolsó fél órában fólia nélkül süssük, és zsályás-rozmaringos vajat kenegethetünk rá. Hagyjuk LEGALÁBB 1 órát pihenni fólia alatt.




Az "alap" amerikai pác Martha Stewarttól
Ez egy vizes pác sok sóval és fűszerekkel, 24 órát kell állni hagyni a hidegben, tehát ennek megfelelően szervezd, tervezd a vacsorát.
Ennyi pác egy 9-10 kilós pulykához is elég, egy kisebbnek kb ennek a 2/3-a kell.


7 l víz
360 g só
6 babérlevél
2 ek koriandermag
1 ek borókabogyó
2 ek egész feketebors
1 ek édesköménymag
1 ek mustármag
1 üveg száraz Rizling
2 közepes hagyma felkarikázva
6 gerezd összenyomott fokhagyma
1 csomag friss kakukkfű


Ez a pác tényleg csak egy vödörben fér el, de azt javaslom, hogy egy húzózáras szemeteszsákkal béleljük ki, hogy valamennyire zárható legyen. Az alapanyagokat a víz egy részével (mondjuk 1 l) keverjük össze, és melegítsük (ne forraljuk!) össze. Kicsit hagyjuk hűlni, majd a többi vízzel keverve tegyük a zsákba/vödörbe. Ebbe a folyadékba mélyesszük a pulykát, ha feljönnne a víz színére, tegyünk rá nehezéket. 24 órát hagyjuk, egyszer fordítsuk meg.


Ha kész, szabaduljunk meg a felesleges páctól, és fóliával letakarva süssük. Itt is érvényes a kilónként kb 40 perc, és pihentetési idő.




Nigella almás-fűszeres páca
Ez egy édesebb verzió, kevesebb sóval. Ennyi pác egy 4-5 kilós pulykához elég.


6 l víz
125 g só
3 ek egész feketebors
1 fahéjrúd
1 ek köménymag
4-5 szegfűszeg
2 ek szegfűbors
4 csillagánizs
2 ek mustármag
200 g cukor
2 hagyma negyedelve
kb 8 cm-s gyömbérdarab
4 ek juharszirup
4 ek méz
egy csokor petrezselyem (ha van)
1 narancs felnegyedelve


Ebben a pácban akár 2 napig is bennehagyhatjuk a pulykát, ha megfelelően hideg helyen tartjuk. Sütés előtt 40-50 perccel öntsük le a pácot, és a pulykát csöpögtessük le, hogy szobahőmérsékeltű legyen. 220 fokra előmelegített sütőben fél órát süssük, majd tekerjük le 180 fokra. A teljes sütési idő itt is 40 perc kilónként (nem kell lefedni) és közben juharszirupos vajjal kenegessük. Ehhez 75 g vajat 3 ek juharsziruppal melegítsünk össze. A jó barnára sült, sopogós bőrhöz az utolsó 15-20 percben tekerjük fel a hőmérsékletet.



Hasznos tanácsok pulykasütéshez

Először is: a pácolás létfontosságú! Ezt ne hagyjuk el, sokkal kevésbé száraz hús lesz a jutalmunk.

Másodszor: figyelembe kell venünk, hogy a mellhús gyorsabban sül, mint a comb. Erre különböző módszerek vannak, pl nedves gézlapokkal befedhetjük a mellét. és így takarjuk le az egészet fóliával. Ez több célt is szolgálhat, mert így remekül lehet ízesíteni is a húst. Pl vajas-boros gézlap, vagy áfonyalé... rozmaringos, kakukkfüves sherry... nincs határ.

Az egyenletesebb sülést szolgálja a megfelelő kötözés is.

Harmadszor: Ha le is van takarva a madár sülés közben, akkor is állandóan locsolgatni kell a saját levével (Nigella esetében a juharszirupos vajjal), még a  gézzel borított pulykát is. Az "állandóan" kb fél óránként-et jelent, és persze egy megfelelő eszköz is jól jön. Itthon is lehet már olcsón kapni műanyagból, fémből készült locsolókat, amik leginkább egy nagy cseppentőhöz hasonlítanak. Ezzel óvatosan fel tudjuk szívni a levet, és nagyon jól tudjuk adagolni, hogy mindenhova jusson. Nagyon jó szolgálatot tesz, és nem kerül sokba, ráadásul bármilyen sültnél használható.

Coook in Action - El Clásico, majdnem tailgating

Azt hiszem, egy kis magyarázattal tartozom. Az El Clásicot itt, a tailgatinget itt találjátok, sajnos csak angolul, ezért néhány szóban magyarul: ez egy olyan buli, amely általában már a sportesemények előtt kezdődik, sokszor a meccs helyszínén a parkolóban, bár mára otthoni tailgate partykat is tartanak. Nagyon amerikai kajákkal, ivászattal, meccsnézéssel igazi közösségi szabadságünnep (talán szentimentális, de nekem erről mindig ez jut eszembe: ismeretlenek mosolyogva egymás hamburgerét eszik... hát nem szép?)

De vissza az eredeti témánkhoz: szóval MAJDNEM tailgating. Mondhatnám, semennyire, inkább piknik volt, de jól hangzik... Az történt ugyanis, hogy M férje, és férjének barátai tegnap együtt nézték az El Clásicot M-éknél. Ez már-már hagyomány, a fiúk esznek, isznak a TV előtt, a lányok pedig régebben a konyhában trécseltek, együtt főzőcskéztek, de az évek során eltűnedeztek, hol gyerek, hol válás, a lényeg, hogy M egyedül maradt a 4-5 fiúra való főzéssel. Idén elhatározta, hogy segítséget kér, így jöttünk mi a képbe. M azt kérte, ne náluk főzzünk, így jöttünk a mi konyhánkba, ezért előtte csak telefonon egyeztettük a menüt. Azt találtam ki, hogy olyan piknik típusú svédasztalosra vegyük a figurát, mert az előkészíthető, és csak ki kell rakni az asztalra, onnantól kezdve a fiúk azt csinálnak, amit akarnak, M pedig el tud menni moziba a barátnőjével. M-nek egy kérése volt csak, az otthon tárolt cukkínijeit szerette volna végre felhasználni valahogy. Mentás hangulatom van napok óta (ismeritek Billy Joel New York State of Mind c. számát? na ez most Spearmint State of Mind volt), így a menüt végigkíséri a menta.

Olivás kenyér
Marokkói cukkíni saláta
Pikáns fasírtgolyócskák
Kecskesajtos polenta szendvicsek
Mentás grapefruit kompót
Borban párolt szilva mascarponekrémmel


Az egész menű 3 óra alatt megvolt, bár annyit csaltam, hogy a kenyértésztát előre begyúrtam, és az első kelesztés másfél órájának végére érkezett csak M.

Olivás kenyér
3 zacskó instant élesztő
1/2 l langyos víz
700 g finomlisz
350 g kenyérliszt
1 tk só
90 ml olivaolaj
250 g olajbogyó


Az élesztőt elkeverjük egy ngyobb tálban a langyos vízzel. Mikor felfutott (habos), akkor hozzáadjuk a liszteket, az olajat és a sót (vigyázzunk, az olajbogyók is sós lében vannak eltéve, öblítsük le!) Vagy dagasztókarós robotgépben, vagy kézzel dagasszuk 5-7 percig, míg a tészta elválik a táltól (esetleg adhatunk hozzá még lisztet), simának és ruganyosnak kell lennie. Tegyük lisztezett felületre, szórjuk rá az olajbogyót, kicsit gyúrjuk át, hogy eloszlassuk a bogyókat, de ne dagasszuk! Kiolajozott tálban kb 1-1,5 órát kelesszük, olajos fóliával letakarva.


Ha megkelt, kicsit nyomkodjuk le, majd lisztezett lapon gyúrjuk, de csak addig, hogy az olajbogyók egyenletesen eloszoljanak. Vágjuk félbe a tésztát, és újra takarjuk le a fóliával, pihentessük 5 percig és ezalatt tegyünk sütőpapírt egy tepsire. 5 perc elteltével kerekítsük le a formákat, és tegyük a tepsire. Újra takarjuk le, és melegítsük elő a sütőt 230 fokra.


30-40 perc (duplájára kell kelnie) után tegyünk a sütőbe, de csak miután megszóruk liszttel a tetejét (be is lehet vágni félhold alakban). Azonnal vegyük le 220 fokra a hőmérsékletet, és süssük addig, míg aranybarna lesz, és ha az alját megkopogtatjuk, kongó hangot ad. Rácson hűtsük ki.




Marokkói cukkínisaláta
3 nagyobb cukkíni (kb 3/4 kiló)
4-5 ek olívaolaj
1 gerezd fokhagyma
3 ek citromlé
50 g pirított fenyőmag
50 mazsola
só, bors


A cukkínit jól mossuk meg, majd vágjuk 0,5 cm vastag karikákra. Egy nagyobb serpenyőben melegítsünk olajat (középmagas lángon), dobjuk rá a fokhagymát, és addig süsük, míg színe lesz, majd vegyük ki. Ebbe a fokhagymás olajba tegyük a cukkíni karikákat (2-3 adagban), és kicsit barnítsuk meg, majd tegyük egy salátástálba. Ha az összes elkészült a serpeyőben lévő olajat is öntsük a tálba, adjuk hozzá a fenyőmagot, a mazsolát, a citromlevet, és legvégül sózzuk, borsozzuk. Hidegen, vagy szobahőmérsékleten tálaljuk.




Pikáns fasírtgolyócskák
Én a fasírtot általában szeretem vegyes húsból csinálni, de lehetséges csak sertés húsból is elkészíteni ezeket a golyókat. Fél kiló húsból is (körettel együtt) 4 ember jól lakik, de a biztonság kedvéért mi most 40-40 deka húsból dolgoztunk.


40 dkg darált marha
40 dkg sertéshús
1 fej vörös v fehér hagyma apróra vágva
1,5 tk fahéj
1 tk római kömény
2 ek citromlé
2 kisebb, vagy 1 nagyobb tojás felverve
3 ág menta, levelei aprítva
opcionális: koriander aprítva, kb 2 ek
só, bors


A hagymát olajon megfuttatjuk, csak annyira, hogy megphuljon. Ezt összekeverjük az összes alapanyaggal. Egy kicsi golyót süssünk belőle, nézzük meg a fűszerezést, ha szükséges, javítsuk. Formázzunk kb 2 cm átmérőjű golyókat, és egy tálcán kb fél órát pihentessük a hűtőben. Forró olajban mindkét oldalát pirítsuk barnára, ennyi idő alatt a belseje is megsül. Szedjük papírtörölközőre, hogy a felesleges olajat leitassuk. Hidegen is, melegen is fogyaszthatjuk.


Kecskesajtos polentaszendvicsek
A polentához a polentát a dobozán található utasítás szerint megfőzzük (vagy nagyjából 1 rész polentához 3 rész víz kell, só, és a végén egy kis vaj,személyenként kb 1 marék polenta), és egy tepsibe simítjuk, hogy kb 1 cm magas legyen. Amikor kicsit megdermedt, fébevágjuk két lapra, megkenünk egy szeletet kecskesajttal, rátesszük a másikat, és így szeleteljük kis háromszögekre. Megszórjuk friss borssal, és tálaljuk. Ha nem a mostani menünkbe csináljuk, akkor a kecskesajtot rozmarinnggal (mentával!), gyakorlatilag bármilyen zöldfűszerrel is fűszerezhetjük, sőt érdekes köret szárított áfonyával, tőzegáfonyával, cseresznyével, más bogyósgyümölcsökkel is.

Mentás grapefruit kompót
6 vörös húsú grapefruit
3/4 l víz
375 g cukor
6 mentaág


A grapefruitot meghámozzuk, majd cikkekre vágjuk. A grapefruit megmaradt "vázából" kinyomjuk a levet, és ehhez már csak annyi vizet adunk, hogy az egész legyen 3/4 liter. Ezt a folyadékot, a cukorral és a mentaágakkal középmagas lángon összeforraljuk, gyakran kevergetve. Ha forr, beletesszük a grapefruit cikkeket, és alacsony lángon addig főzzük, míg puha nem lesz, ez kb 20 perc. Kivesszük a mentaágakat, és hagyjuk kihülni. Hűtőben, lezárt üvegben akár 2 hétig is eláll.




Sült szilva mascarponeval

12 nagyobb szilva, kimagozva, negyedelve

8 evőkanál barnacukor

2 dl jobb száraz vörösbor

1 evőkanál fahéj

Az összes hozzávalót összekeverjük, és egy tűzálló tálban a nagyon forró, 200 fokos sütőbe tesszük 25 percre.

A mascarpone krémhez egy doboz (250 g) mascarponét ízlés szerinti cukorral elkeverünk, majd beleforgatunk 250 ml tejszínből vert habot. Vendégsében pohárban tálaljuk (alul 2/3 rész szilva, felül az 1/3 rész krém, ezt hűtőben tárolhatjuk pár órán át. Az El Clásico azonban nem kívánta az 'elegánskodást' Egy tálban a szilva, egy másikban a krém, mindenki szed magának. 

A libaebéd

Kis szünet után újra itt! Egy kedves ismerősünk, A. segítségére siettem, mert libaebédet akart csinálni Márton nap alkalmából. A történet múlt hétvégi, csak sajnos a lejegyzése nem sikerült eddig. De most íme...

Az ebédre inkább csak előkészültünk együtt, és a technikákat vettük át, a befejezésnél már nem voltam ott, de nem is volt rá szükség, olyan kevés dolog maradt. A menü libaleves volt, konfitált libacomb, chilis korianderes édesburgonyapüré, és a pilaf, melynek receptjét már olvashattátok nálunk. A desszert mandulakrémes szilvatorta, és almás-tőzegáfonyás crumble volt.

A libalevessel kezdtük: egy nappal előbb a libaaprólékot (mellcsont szárnyak, lábak, nyak, szív) egy 10 literes lábosban felengedtük hideg vízzel, beledobtunk úgy 6 répát felnegyedelve, fehérrépát, kb 3-at, szintén darabolva, egy nagy fej vöröshagymát, 2 gerezd fokhagymát, egy fej zellert, karalábét, és végül egy kis textilzsákban a bouquet garni-t, azaz ebben az esetben friss kakukkfűvet, rozmaringot, petrezselymet és babérlevelet, valamint ebbe a zsákba kerültek az egész borsszemek is. Ebben a fázisban nem tettünk bele sót, ez később jött (volna, ha nem felejtjük el teljesen :-), de hát ilyen az élet, még mindig inkább ez, mint a túlsózás). Közepes lángon felforraltuk, leszedtük a habját, majd alacsony lángon szép lassan gyöngyöztettük, elmentünk moziba, meg ebédelni, a leves meg kb 7 órán keresztül főtt... Mikor hazaértünk, az egészet leszűrtük a zöldségeket a lébe tettük, ahogy a csontokról leeső, vagy leszedett színhúst is. Be a hűtőbe, másnap már csak a zsírt kellett leszedni a tetejéről, és egy kis tésztát főzni hozzá.

A szintén kevés munkát igénylő főétel, a libacomb jött másodszorra, vagyis a levest feltettük, és már konfitáltunk is. Ehhez megkértem A-t, hogy előző nap vegye meg a libacombokat, és jól dörzsölje be tengeri só, bors, és aprított rozmaring keverékével, majd jól csomagolja be, és tegye a hűtőbe másnapig. Amikor feltettük a levest,  nekikezdtünk az íly módon előkészített libacomboknak. Egészen pontosan kicsit megtörölgettük, egy mélyebb tepsibe fektettük őket, majd kb fél kiló zsírt tettünk a tepsibe, (de mindenképpen annyit, ami majd ellepi a combokat). Még mellédobtuk a maradék rozmaring ágakat, néhány gerezd fokhagymát, volt a hűtőben kevés fehérbor, azt rálöttyintettük, lefedtük, és mehetett a 140 fokra előmelegített sütőbe, amit le is vettünk 120-ra, ahogy betettük a tepsit. Majd ezután jött a mozizás és ebéd, vagyis fordítva. Mikor a leves alatt elzártuk a lángot, így tettünk a combokkal is. Szépen otthagytuk a sütőben lehűlni, majd kitetük a folyósóra éjszakára, hiszen a zsír konzerválja a húst , és még a múlt hétvégi enyhe éjszaka is elég hűvös volt az így eltett libacomboknak. Másnap már csak annyi volt A. dolga, hogy egy másik tepsiben, forró sütőben a liba bőrét jól megpirítsa.

A pilafot annyira készítettük csak elő, hogy a barnarizst és a vadrizst is megfőztük, majd egy-egy dobozban eltettük a hűtőbe. Másnap kb 15 perc alatt elkészült ezekből a kész pilaf a tűzhelyen. Az édesburgonyapürével pedig nem is foglalkoztunk, ugyanis ahhoz a burgonyákat csak meg kell hámozni, felkockázni, és kb 10 perc alatt fő puhára, ha lobogó, forró, sós vízbe tesszük. Ezután csak le kell szűrni, ízlés szerint vajat kell hozzá adni, sózni, borsozni, és - szintén ízlés szerint chilit és koriandert aprítani bele, közvetlenül tálalás előtt.

A szilvatortát részeiben csináltuk meg együtt, amit A. összeállított másnap délelőtt, és megsütötte, mielőtt a libát betette volna pirulni. A crumble-ból csak a  tésztáját csináltuk meg,  amit aztán A. közvetlenül asztalhoz ülés előtt tett be a sütőbe (mielőtt feltálalta a levest kivette a libát a sütőből, hogy ne tűzforró legyen, és lefedte). A leves után tette rá a tészta második részét, és forrón vette ki a  sütőből, épp időben a desszerthez.

Mandulakrémes szilvatorta

Forrás: marthastewart.com

Martha Stewart és Édesanyám receptje nyomán


Egy kb 26 cm-s tortához elegendő mennyiség (kb 8 személyes)


Omlóstészta/linzertészta (el is lehet készíteni, de készen is kapható jó minőségű, most nem írok receptet, ez megér egy külön postot, Szonjával épp az omlós tészta nyújtásról értekeztünk a minap)
115 g vaj
115 g cukor
3 tojás
egy csipet só
egy "löttyintés" mandula kivonat (kb 1/2 teáskanál)
250 g mandulaliszt (finomra darált mandula is jó)
115 g liszt
kb 1 dl szilvalekvár (nem a kemencés, jó a ribizli, esetleg szeder)
kb fél kiló szilva vékony cikkekre, inkább szeletekre vágva


A sütőt 190 fokra előmelegítjük. A mandulakrémhez a vajat és a cukrot elkeverjük, nem habosra, elég krémesre. Adjuk hozzá a tojást, a sót és a mandulakivonatot, és jól keverjük el. A mandula- és a sima lisztet is szitáljuk bele, és keverjük addig, míg egy sima sűrű krém lesz. (ezt hűtőben néhány napig tárolhatjuk)


A tésztát nyújtsuk formára, és nyomkodjuk bele a kerek sütőformába, majd kenjük be az alját szilvalekvárral. A mandulapasztát egy nyomózsákba, vagy egy műanyag zacskóba, melynek sarkát levágjuk, kanalazzuk át, és egyenletesen nyomjuk a lekvárra. Erre tegyük körben, egymást félig fedve a szilvaszeleteket, amelyeket megszórunk kevés cukorral. Addig süssük, míg a szilvák el nem kezdenek karamellizálódni, és a tészta aranybarna nem lesz (1-1,5 óra). Hagyjuk rácson hűlni, majd szobahőmársákleten kenjünk meg a maradék felmelegített lekvárral. Máris fogyasztható.




Almás-tőzegáfonyás crumble

Ezt a képet A.-tól kaptam

Ebben a receptben a tészta az állandó, a gyümölcs pedig a változó. Bármivel helyettesíthető, a mennyiség kb egy jénai tálra, vagy mondjuk egy 23 cm átmérőjű kerek formára vonatkozik.


A tészta:
250 g liszt
125 g sötétbarna, melaszos cukor
75 g  világosabb nádcukor
csipet só
1/2 teáskanál fahéj 1/4 teáskanál szerecsendió (nem kötelező, ha nem használunk, növelhető a fahéj mennyisége)
115 g szobahőmérsékletű vaj
egy marék mag (mogyoró, dió, pirított fenyőmag) durvára törve, vagy zabpehely, kukoricadara (nem kötelező)


A cukrokat, lisztet, sót, és a fűszer(eke)t keverjük össze. A vajat kisebb kockákra vágva morzsoljuk el a szárazanyagokkal (szó szerint morzsa legyen, nem dagasztani kell, hanem a kezünkkel morzsolni. Legvégül keverjük bele a magokat. Tegyük hűtőbe felhasználásig (akár pár napra).


A gyümölcs:
kb 3 nagyobb alma hámozva nyolcadokra szeletelve
kb 85 g cukor (a gyümölcs savanyúságától függ)
1 evőkanál citromlé
1 evőkanál kukoricakeményítő
fahéj, kardamom ízlés szerint, kb 1/4 teáskanál
tőzegáfonya, kb 100 g friss, vagy ugyanennyi szárított (ezt 10 percre vízbe kell áztatni)


Az almát, áfonyát, cukrot és a fűszereket összekeverjük. A keményítőt a citromlével kikeverjük, és a gyümölcsre öntjük, ezzel is átforgatjuk.


Tűzálló tálba tesszük a gyümölcsöt, és a tészta felét egyenletesen rászórjuk. Kb 190 fokra előmelegített sütőbe tesszük. 20 perc múlva rászórjuk a tészta másik részét, és addig sütjük, míg nem buborékol a gyümölcs, és a tészta meg nem barnul.