Coook Karácsony - a pulyka

Ahogy ígértem a Facebookon, íme néhány pulykapác recept. Általában az arányokat írom le, ez tetszés szerint növelhető, csökkenthető a pulyka méretétől függően.


Idei kedvencem, Jamie Oliver-féle:
0,5 l tőzeg- vagy vörösáfonyalé (bioboltokban, Culinarisban)
240 g só
1 púpozott kk (fehér)bors
1 egész szerecsendió lereszelve
1 narancs leve és reszelt héja (csak a külső rész, a fehér keserű)
4 ek olívaolaj


Keverjük össze a hozzávalókat míg a só fel nem oldódik. A pulykát tegyük egy nagy műanyag zacskóba, öntsük rá a pácot (nem kell, hogy befedje a pulykát), légmentesen kötözzük össze, majd a biztonság kedvéért tegyük egy másik zacskóba. Jól masszírozzuk át, és tegyük hűvös helyre 12 órán át, mondjuk éjszakára. Ha van éjjel sokat (de legaláb egyszer) WC-re járó férjünk, feleségünk, vagy buliból éjjel hazajövő nagyobb gyerekünk, kérjük meg hogy fordítsa meg a pulykát, de ez nem elengedhetetlen feltétele az omlós sültüknek. Reggel a sütőt állítsuk a legmagasabb hőfokra. a pulykáról öntsük le a pácot, dugjunk néhány félbevágott mandarint a belsejébe pár rozmaringszárral, sőt, a lelógó bőrt a lábai között is tűzzük össze egy leveleitől megfosztott rozmaringszárral, hogy ne kunkorodjon fel. Már csak egy kis olaj, só és bors kell a tetejére, és akár a az előbb megkopasztott rozmaringág levelei, és letakarva mehet a sütőbe, kilónként kb 40 percre, úgy, hogy a sütőt levesszük 180 fokra, ahogy betettük a pulykát. Az utolsó fél órában fólia nélkül süssük, és zsályás-rozmaringos vajat kenegethetünk rá. Hagyjuk LEGALÁBB 1 órát pihenni fólia alatt.




Az "alap" amerikai pác Martha Stewarttól
Ez egy vizes pác sok sóval és fűszerekkel, 24 órát kell állni hagyni a hidegben, tehát ennek megfelelően szervezd, tervezd a vacsorát.
Ennyi pác egy 9-10 kilós pulykához is elég, egy kisebbnek kb ennek a 2/3-a kell.


7 l víz
360 g só
6 babérlevél
2 ek koriandermag
1 ek borókabogyó
2 ek egész feketebors
1 ek édesköménymag
1 ek mustármag
1 üveg száraz Rizling
2 közepes hagyma felkarikázva
6 gerezd összenyomott fokhagyma
1 csomag friss kakukkfű


Ez a pác tényleg csak egy vödörben fér el, de azt javaslom, hogy egy húzózáras szemeteszsákkal béleljük ki, hogy valamennyire zárható legyen. Az alapanyagokat a víz egy részével (mondjuk 1 l) keverjük össze, és melegítsük (ne forraljuk!) össze. Kicsit hagyjuk hűlni, majd a többi vízzel keverve tegyük a zsákba/vödörbe. Ebbe a folyadékba mélyesszük a pulykát, ha feljönnne a víz színére, tegyünk rá nehezéket. 24 órát hagyjuk, egyszer fordítsuk meg.


Ha kész, szabaduljunk meg a felesleges páctól, és fóliával letakarva süssük. Itt is érvényes a kilónként kb 40 perc, és pihentetési idő.




Nigella almás-fűszeres páca
Ez egy édesebb verzió, kevesebb sóval. Ennyi pác egy 4-5 kilós pulykához elég.


6 l víz
125 g só
3 ek egész feketebors
1 fahéjrúd
1 ek köménymag
4-5 szegfűszeg
2 ek szegfűbors
4 csillagánizs
2 ek mustármag
200 g cukor
2 hagyma negyedelve
kb 8 cm-s gyömbérdarab
4 ek juharszirup
4 ek méz
egy csokor petrezselyem (ha van)
1 narancs felnegyedelve


Ebben a pácban akár 2 napig is bennehagyhatjuk a pulykát, ha megfelelően hideg helyen tartjuk. Sütés előtt 40-50 perccel öntsük le a pácot, és a pulykát csöpögtessük le, hogy szobahőmérsékeltű legyen. 220 fokra előmelegített sütőben fél órát süssük, majd tekerjük le 180 fokra. A teljes sütési idő itt is 40 perc kilónként (nem kell lefedni) és közben juharszirupos vajjal kenegessük. Ehhez 75 g vajat 3 ek juharsziruppal melegítsünk össze. A jó barnára sült, sopogós bőrhöz az utolsó 15-20 percben tekerjük fel a hőmérsékletet.



Hasznos tanácsok pulykasütéshez

Először is: a pácolás létfontosságú! Ezt ne hagyjuk el, sokkal kevésbé száraz hús lesz a jutalmunk.

Másodszor: figyelembe kell venünk, hogy a mellhús gyorsabban sül, mint a comb. Erre különböző módszerek vannak, pl nedves gézlapokkal befedhetjük a mellét. és így takarjuk le az egészet fóliával. Ez több célt is szolgálhat, mert így remekül lehet ízesíteni is a húst. Pl vajas-boros gézlap, vagy áfonyalé... rozmaringos, kakukkfüves sherry... nincs határ.

Az egyenletesebb sülést szolgálja a megfelelő kötözés is.

Harmadszor: Ha le is van takarva a madár sülés közben, akkor is állandóan locsolgatni kell a saját levével (Nigella esetében a juharszirupos vajjal), még a  gézzel borított pulykát is. Az "állandóan" kb fél óránként-et jelent, és persze egy megfelelő eszköz is jól jön. Itthon is lehet már olcsón kapni műanyagból, fémből készült locsolókat, amik leginkább egy nagy cseppentőhöz hasonlítanak. Ezzel óvatosan fel tudjuk szívni a levet, és nagyon jól tudjuk adagolni, hogy mindenhova jusson. Nagyon jó szolgálatot tesz, és nem kerül sokba, ráadásul bármilyen sültnél használható.

Coook in Action - El Clásico, majdnem tailgating

Azt hiszem, egy kis magyarázattal tartozom. Az El Clásicot itt, a tailgatinget itt találjátok, sajnos csak angolul, ezért néhány szóban magyarul: ez egy olyan buli, amely általában már a sportesemények előtt kezdődik, sokszor a meccs helyszínén a parkolóban, bár mára otthoni tailgate partykat is tartanak. Nagyon amerikai kajákkal, ivászattal, meccsnézéssel igazi közösségi szabadságünnep (talán szentimentális, de nekem erről mindig ez jut eszembe: ismeretlenek mosolyogva egymás hamburgerét eszik... hát nem szép?)

De vissza az eredeti témánkhoz: szóval MAJDNEM tailgating. Mondhatnám, semennyire, inkább piknik volt, de jól hangzik... Az történt ugyanis, hogy M férje, és férjének barátai tegnap együtt nézték az El Clásicot M-éknél. Ez már-már hagyomány, a fiúk esznek, isznak a TV előtt, a lányok pedig régebben a konyhában trécseltek, együtt főzőcskéztek, de az évek során eltűnedeztek, hol gyerek, hol válás, a lényeg, hogy M egyedül maradt a 4-5 fiúra való főzéssel. Idén elhatározta, hogy segítséget kér, így jöttünk mi a képbe. M azt kérte, ne náluk főzzünk, így jöttünk a mi konyhánkba, ezért előtte csak telefonon egyeztettük a menüt. Azt találtam ki, hogy olyan piknik típusú svédasztalosra vegyük a figurát, mert az előkészíthető, és csak ki kell rakni az asztalra, onnantól kezdve a fiúk azt csinálnak, amit akarnak, M pedig el tud menni moziba a barátnőjével. M-nek egy kérése volt csak, az otthon tárolt cukkínijeit szerette volna végre felhasználni valahogy. Mentás hangulatom van napok óta (ismeritek Billy Joel New York State of Mind c. számát? na ez most Spearmint State of Mind volt), így a menüt végigkíséri a menta.

Olivás kenyér
Marokkói cukkíni saláta
Pikáns fasírtgolyócskák
Kecskesajtos polenta szendvicsek
Mentás grapefruit kompót
Borban párolt szilva mascarponekrémmel


Az egész menű 3 óra alatt megvolt, bár annyit csaltam, hogy a kenyértésztát előre begyúrtam, és az első kelesztés másfél órájának végére érkezett csak M.

Olivás kenyér
3 zacskó instant élesztő
1/2 l langyos víz
700 g finomlisz
350 g kenyérliszt
1 tk só
90 ml olivaolaj
250 g olajbogyó


Az élesztőt elkeverjük egy ngyobb tálban a langyos vízzel. Mikor felfutott (habos), akkor hozzáadjuk a liszteket, az olajat és a sót (vigyázzunk, az olajbogyók is sós lében vannak eltéve, öblítsük le!) Vagy dagasztókarós robotgépben, vagy kézzel dagasszuk 5-7 percig, míg a tészta elválik a táltól (esetleg adhatunk hozzá még lisztet), simának és ruganyosnak kell lennie. Tegyük lisztezett felületre, szórjuk rá az olajbogyót, kicsit gyúrjuk át, hogy eloszlassuk a bogyókat, de ne dagasszuk! Kiolajozott tálban kb 1-1,5 órát kelesszük, olajos fóliával letakarva.


Ha megkelt, kicsit nyomkodjuk le, majd lisztezett lapon gyúrjuk, de csak addig, hogy az olajbogyók egyenletesen eloszoljanak. Vágjuk félbe a tésztát, és újra takarjuk le a fóliával, pihentessük 5 percig és ezalatt tegyünk sütőpapírt egy tepsire. 5 perc elteltével kerekítsük le a formákat, és tegyük a tepsire. Újra takarjuk le, és melegítsük elő a sütőt 230 fokra.


30-40 perc (duplájára kell kelnie) után tegyünk a sütőbe, de csak miután megszóruk liszttel a tetejét (be is lehet vágni félhold alakban). Azonnal vegyük le 220 fokra a hőmérsékletet, és süssük addig, míg aranybarna lesz, és ha az alját megkopogtatjuk, kongó hangot ad. Rácson hűtsük ki.




Marokkói cukkínisaláta
3 nagyobb cukkíni (kb 3/4 kiló)
4-5 ek olívaolaj
1 gerezd fokhagyma
3 ek citromlé
50 g pirított fenyőmag
50 mazsola
só, bors


A cukkínit jól mossuk meg, majd vágjuk 0,5 cm vastag karikákra. Egy nagyobb serpenyőben melegítsünk olajat (középmagas lángon), dobjuk rá a fokhagymát, és addig süsük, míg színe lesz, majd vegyük ki. Ebbe a fokhagymás olajba tegyük a cukkíni karikákat (2-3 adagban), és kicsit barnítsuk meg, majd tegyük egy salátástálba. Ha az összes elkészült a serpeyőben lévő olajat is öntsük a tálba, adjuk hozzá a fenyőmagot, a mazsolát, a citromlevet, és legvégül sózzuk, borsozzuk. Hidegen, vagy szobahőmérsékleten tálaljuk.




Pikáns fasírtgolyócskák
Én a fasírtot általában szeretem vegyes húsból csinálni, de lehetséges csak sertés húsból is elkészíteni ezeket a golyókat. Fél kiló húsból is (körettel együtt) 4 ember jól lakik, de a biztonság kedvéért mi most 40-40 deka húsból dolgoztunk.


40 dkg darált marha
40 dkg sertéshús
1 fej vörös v fehér hagyma apróra vágva
1,5 tk fahéj
1 tk római kömény
2 ek citromlé
2 kisebb, vagy 1 nagyobb tojás felverve
3 ág menta, levelei aprítva
opcionális: koriander aprítva, kb 2 ek
só, bors


A hagymát olajon megfuttatjuk, csak annyira, hogy megphuljon. Ezt összekeverjük az összes alapanyaggal. Egy kicsi golyót süssünk belőle, nézzük meg a fűszerezést, ha szükséges, javítsuk. Formázzunk kb 2 cm átmérőjű golyókat, és egy tálcán kb fél órát pihentessük a hűtőben. Forró olajban mindkét oldalát pirítsuk barnára, ennyi idő alatt a belseje is megsül. Szedjük papírtörölközőre, hogy a felesleges olajat leitassuk. Hidegen is, melegen is fogyaszthatjuk.


Kecskesajtos polentaszendvicsek
A polentához a polentát a dobozán található utasítás szerint megfőzzük (vagy nagyjából 1 rész polentához 3 rész víz kell, só, és a végén egy kis vaj,személyenként kb 1 marék polenta), és egy tepsibe simítjuk, hogy kb 1 cm magas legyen. Amikor kicsit megdermedt, fébevágjuk két lapra, megkenünk egy szeletet kecskesajttal, rátesszük a másikat, és így szeleteljük kis háromszögekre. Megszórjuk friss borssal, és tálaljuk. Ha nem a mostani menünkbe csináljuk, akkor a kecskesajtot rozmarinnggal (mentával!), gyakorlatilag bármilyen zöldfűszerrel is fűszerezhetjük, sőt érdekes köret szárított áfonyával, tőzegáfonyával, cseresznyével, más bogyósgyümölcsökkel is.

Mentás grapefruit kompót
6 vörös húsú grapefruit
3/4 l víz
375 g cukor
6 mentaág


A grapefruitot meghámozzuk, majd cikkekre vágjuk. A grapefruit megmaradt "vázából" kinyomjuk a levet, és ehhez már csak annyi vizet adunk, hogy az egész legyen 3/4 liter. Ezt a folyadékot, a cukorral és a mentaágakkal középmagas lángon összeforraljuk, gyakran kevergetve. Ha forr, beletesszük a grapefruit cikkeket, és alacsony lángon addig főzzük, míg puha nem lesz, ez kb 20 perc. Kivesszük a mentaágakat, és hagyjuk kihülni. Hűtőben, lezárt üvegben akár 2 hétig is eláll.




Sült szilva mascarponeval

12 nagyobb szilva, kimagozva, negyedelve

8 evőkanál barnacukor

2 dl jobb száraz vörösbor

1 evőkanál fahéj

Az összes hozzávalót összekeverjük, és egy tűzálló tálban a nagyon forró, 200 fokos sütőbe tesszük 25 percre.

A mascarpone krémhez egy doboz (250 g) mascarponét ízlés szerinti cukorral elkeverünk, majd beleforgatunk 250 ml tejszínből vert habot. Vendégsében pohárban tálaljuk (alul 2/3 rész szilva, felül az 1/3 rész krém, ezt hűtőben tárolhatjuk pár órán át. Az El Clásico azonban nem kívánta az 'elegánskodást' Egy tálban a szilva, egy másikban a krém, mindenki szed magának. 

A libaebéd

Kis szünet után újra itt! Egy kedves ismerősünk, A. segítségére siettem, mert libaebédet akart csinálni Márton nap alkalmából. A történet múlt hétvégi, csak sajnos a lejegyzése nem sikerült eddig. De most íme...

Az ebédre inkább csak előkészültünk együtt, és a technikákat vettük át, a befejezésnél már nem voltam ott, de nem is volt rá szükség, olyan kevés dolog maradt. A menü libaleves volt, konfitált libacomb, chilis korianderes édesburgonyapüré, és a pilaf, melynek receptjét már olvashattátok nálunk. A desszert mandulakrémes szilvatorta, és almás-tőzegáfonyás crumble volt.

A libalevessel kezdtük: egy nappal előbb a libaaprólékot (mellcsont szárnyak, lábak, nyak, szív) egy 10 literes lábosban felengedtük hideg vízzel, beledobtunk úgy 6 répát felnegyedelve, fehérrépát, kb 3-at, szintén darabolva, egy nagy fej vöröshagymát, 2 gerezd fokhagymát, egy fej zellert, karalábét, és végül egy kis textilzsákban a bouquet garni-t, azaz ebben az esetben friss kakukkfűvet, rozmaringot, petrezselymet és babérlevelet, valamint ebbe a zsákba kerültek az egész borsszemek is. Ebben a fázisban nem tettünk bele sót, ez később jött (volna, ha nem felejtjük el teljesen :-), de hát ilyen az élet, még mindig inkább ez, mint a túlsózás). Közepes lángon felforraltuk, leszedtük a habját, majd alacsony lángon szép lassan gyöngyöztettük, elmentünk moziba, meg ebédelni, a leves meg kb 7 órán keresztül főtt... Mikor hazaértünk, az egészet leszűrtük a zöldségeket a lébe tettük, ahogy a csontokról leeső, vagy leszedett színhúst is. Be a hűtőbe, másnap már csak a zsírt kellett leszedni a tetejéről, és egy kis tésztát főzni hozzá.

A szintén kevés munkát igénylő főétel, a libacomb jött másodszorra, vagyis a levest feltettük, és már konfitáltunk is. Ehhez megkértem A-t, hogy előző nap vegye meg a libacombokat, és jól dörzsölje be tengeri só, bors, és aprított rozmaring keverékével, majd jól csomagolja be, és tegye a hűtőbe másnapig. Amikor feltettük a levest,  nekikezdtünk az íly módon előkészített libacomboknak. Egészen pontosan kicsit megtörölgettük, egy mélyebb tepsibe fektettük őket, majd kb fél kiló zsírt tettünk a tepsibe, (de mindenképpen annyit, ami majd ellepi a combokat). Még mellédobtuk a maradék rozmaring ágakat, néhány gerezd fokhagymát, volt a hűtőben kevés fehérbor, azt rálöttyintettük, lefedtük, és mehetett a 140 fokra előmelegített sütőbe, amit le is vettünk 120-ra, ahogy betettük a tepsit. Majd ezután jött a mozizás és ebéd, vagyis fordítva. Mikor a leves alatt elzártuk a lángot, így tettünk a combokkal is. Szépen otthagytuk a sütőben lehűlni, majd kitetük a folyósóra éjszakára, hiszen a zsír konzerválja a húst , és még a múlt hétvégi enyhe éjszaka is elég hűvös volt az így eltett libacomboknak. Másnap már csak annyi volt A. dolga, hogy egy másik tepsiben, forró sütőben a liba bőrét jól megpirítsa.

A pilafot annyira készítettük csak elő, hogy a barnarizst és a vadrizst is megfőztük, majd egy-egy dobozban eltettük a hűtőbe. Másnap kb 15 perc alatt elkészült ezekből a kész pilaf a tűzhelyen. Az édesburgonyapürével pedig nem is foglalkoztunk, ugyanis ahhoz a burgonyákat csak meg kell hámozni, felkockázni, és kb 10 perc alatt fő puhára, ha lobogó, forró, sós vízbe tesszük. Ezután csak le kell szűrni, ízlés szerint vajat kell hozzá adni, sózni, borsozni, és - szintén ízlés szerint chilit és koriandert aprítani bele, közvetlenül tálalás előtt.

A szilvatortát részeiben csináltuk meg együtt, amit A. összeállított másnap délelőtt, és megsütötte, mielőtt a libát betette volna pirulni. A crumble-ból csak a  tésztáját csináltuk meg,  amit aztán A. közvetlenül asztalhoz ülés előtt tett be a sütőbe (mielőtt feltálalta a levest kivette a libát a sütőből, hogy ne tűzforró legyen, és lefedte). A leves után tette rá a tészta második részét, és forrón vette ki a  sütőből, épp időben a desszerthez.

Mandulakrémes szilvatorta

Forrás: marthastewart.com

Martha Stewart és Édesanyám receptje nyomán


Egy kb 26 cm-s tortához elegendő mennyiség (kb 8 személyes)


Omlóstészta/linzertészta (el is lehet készíteni, de készen is kapható jó minőségű, most nem írok receptet, ez megér egy külön postot, Szonjával épp az omlós tészta nyújtásról értekeztünk a minap)
115 g vaj
115 g cukor
3 tojás
egy csipet só
egy "löttyintés" mandula kivonat (kb 1/2 teáskanál)
250 g mandulaliszt (finomra darált mandula is jó)
115 g liszt
kb 1 dl szilvalekvár (nem a kemencés, jó a ribizli, esetleg szeder)
kb fél kiló szilva vékony cikkekre, inkább szeletekre vágva


A sütőt 190 fokra előmelegítjük. A mandulakrémhez a vajat és a cukrot elkeverjük, nem habosra, elég krémesre. Adjuk hozzá a tojást, a sót és a mandulakivonatot, és jól keverjük el. A mandula- és a sima lisztet is szitáljuk bele, és keverjük addig, míg egy sima sűrű krém lesz. (ezt hűtőben néhány napig tárolhatjuk)


A tésztát nyújtsuk formára, és nyomkodjuk bele a kerek sütőformába, majd kenjük be az alját szilvalekvárral. A mandulapasztát egy nyomózsákba, vagy egy műanyag zacskóba, melynek sarkát levágjuk, kanalazzuk át, és egyenletesen nyomjuk a lekvárra. Erre tegyük körben, egymást félig fedve a szilvaszeleteket, amelyeket megszórunk kevés cukorral. Addig süssük, míg a szilvák el nem kezdenek karamellizálódni, és a tészta aranybarna nem lesz (1-1,5 óra). Hagyjuk rácson hűlni, majd szobahőmársákleten kenjünk meg a maradék felmelegített lekvárral. Máris fogyasztható.




Almás-tőzegáfonyás crumble

Ezt a képet A.-tól kaptam

Ebben a receptben a tészta az állandó, a gyümölcs pedig a változó. Bármivel helyettesíthető, a mennyiség kb egy jénai tálra, vagy mondjuk egy 23 cm átmérőjű kerek formára vonatkozik.


A tészta:
250 g liszt
125 g sötétbarna, melaszos cukor
75 g  világosabb nádcukor
csipet só
1/2 teáskanál fahéj 1/4 teáskanál szerecsendió (nem kötelező, ha nem használunk, növelhető a fahéj mennyisége)
115 g szobahőmérsékletű vaj
egy marék mag (mogyoró, dió, pirított fenyőmag) durvára törve, vagy zabpehely, kukoricadara (nem kötelező)


A cukrokat, lisztet, sót, és a fűszer(eke)t keverjük össze. A vajat kisebb kockákra vágva morzsoljuk el a szárazanyagokkal (szó szerint morzsa legyen, nem dagasztani kell, hanem a kezünkkel morzsolni. Legvégül keverjük bele a magokat. Tegyük hűtőbe felhasználásig (akár pár napra).


A gyümölcs:
kb 3 nagyobb alma hámozva nyolcadokra szeletelve
kb 85 g cukor (a gyümölcs savanyúságától függ)
1 evőkanál citromlé
1 evőkanál kukoricakeményítő
fahéj, kardamom ízlés szerint, kb 1/4 teáskanál
tőzegáfonya, kb 100 g friss, vagy ugyanennyi szárított (ezt 10 percre vízbe kell áztatni)


Az almát, áfonyát, cukrot és a fűszereket összekeverjük. A keményítőt a citromlével kikeverjük, és a gyümölcsre öntjük, ezzel is átforgatjuk.


Tűzálló tálba tesszük a gyümölcsöt, és a tészta felét egyenletesen rászórjuk. Kb 190 fokra előmelegített sütőbe tesszük. 20 perc múlva rászórjuk a tészta másik részét, és addig sütjük, míg nem buborékol a gyümölcs, és a tészta meg nem barnul.

Coook in action No. 2: Pilaf

Gyors bejegyzés egy tegnapi főzésről, annak is csak az egyik etapjáról.

A pilaf. Sok ázsiai, közel-keleti nép kedvelt rizsétele, érdekes, hogy meghatározást csak angolul találtam a Wikipedián, és valamiért magyarul kevésbé ismert, pedig a mi rizseshúsunk is ennek egy változata.

A tegnapi menüsor egyik körete volt ez a nagyon ízletes és egészséges pilaf, amelyet Martha Stewart receptje inspirált, és azt gondoltam, megosztom veletek, terjesszétek!

Forrás: www.marthastewart.com

Barna- és vadrizs pilaf (kb 8 köretnyi adag)

kb 30 g szárított vargánya (most frisset is kapni, mégis a szárítottat javaslom)
1/4 liter forrásban lévő víz
125 g vadrizs
2 l zöldség- vagy csirkealaplé, de víz is lehet
250 g barnarizs
75 g fenyőmag
2 evőkanál vaj
250 g apróra vágot salotthagyma
45 g szárított cseresznye vagy tőzegáfonya (ez utóbbi frissen épp most kapható, de nagyon savanyú)
só, bors, aprított petrezselyem

A víz vagy alaplé 2/3-át és a vadrizst feltesszük főni, és kb 45 percig forraljuk, míg a folyadék nagyrésze elpárolog, és a rizsszemek kipukkadnak. Ezzel egyidőben a barna rizst a maradék folyadékban tesszük fel, és felforraljuk, majd alacsony tűzön lefedve szintén kb 45 percig, puhulásig főzzük. A szárított gombát egy kisebb tálban felöntjük a forrásban lévő vízzel, és legalább 20 percig állni hagyjuk, hogy megpuhuljon. Közben a fenyőmagot száraz serpenyőben közepes lángon megpirítjuk. Vigyázzunk, ha egyszer elkezd pirulni, akkor nagyon gyorsan megég!

Ha a gomba megpuhult, szűrjük le egy szűrőbe helyezett nedves papírtörölközővel, vagy kávéfilterrel, és mossuk át, a szűrt levet tegyük félre. (Azért nedves papírtörölközővel, mert egyébként csak a leszűrendő folyadékot szívja magába). Vágjuk a gombát nagyon apróra. Mindkét rizst szűrjük le, és keverjük össze. Egy nagy serpenyőben olvasszuk fel a vajat, dobjuk rá a salottot, ha mepuhult (kb 2 perc), adjuk hozzá a gombát és a gyümölcsöt, végül a gomba levét. Forraljuk addig, amíg majdnem minden levét elfőtte, vagyis a keverék majdnem száraz. Ekkor adjuk hozzá a rizsmixet, melegítsük át, és legvégül a pirított fenyőmagot, petrezselymet keverjük bele. Sózzuk, borsozzuk, és már tálalható is.

Ha előre készítjük, akkor a petrezselymet csak a melegítéskor adjuk hozzá, közvetlenül tálalás előtt!

Happy Halloween!

Forrás: emw.blog.com

Egy kliensünk kérdezte a minap, hogy a kifaragott Halloween tök (avagy Jack o' lantern) húsát meg lehet-e enni. Érdekes és jogos kérdés.

A válasz az, hogy megenni éppen meg lehet, de nem valami jóízű, inkább kesernyés, nem édes, mint a sütőtök. Viszont a magokat, ha a faragás után letisztogatjuk, a sütőben meg lehet sütni, és jó rágcsálnivaló lesz belőle a hideg estékre (vagy focimeccsre). Sőt, ha van türelmünk feltörni az összeset miután megsültek, egy kis cayenne borssal, sóval, esetleg szárított kakukkfűvel, rozmaringgal egy serpenyőben átmelegítve, még jobb rágcsát kapunk. (Ezt bármilyen magggal, sőt, többfajtával egyszerre is megtehetjük.)

Ha pedig tökre vágyunk, mármint ehető tökre, akkor keressük a sütőtöknek nevezett zöldséget, amely ezen a gyűjtnéven sokféle formában (és színben) megtalálható a hosszúkástól a faragnivaló tökre emlékeztető formájú, ámde zöldes színű darabokig. Ma már konzerv tökpüré is kapható, amiből sós köret, vagy édes pie is készülhet.

A tök faragása 

Sokan kérdezték azt is, hogy hogyan lehet tököt faragni. Ehhez szükség van egy filctollra, valamint egy rövidpengéjű késre, és természetesen egy kanálra, vagy hasonló eszközre (kislaptát?) amivel kikaparjuk a tök belsejét.

A tököt jól mossuk meg, és egy sérüléstől mentes oldalát jelöljük ki 'arcnak'. Lehetséges az is, hogy a tök szára a fej 'orra', és a tök az oldalán fekszik, nem a talpán áll. Ha ez utóbbit választjuk, akkor értelemszerűen a tök oldalán vágjunk egy lyukat, amin keresztül kikaparjuk, ha a szára a tetején van, akkor a szárat vágjuk körül. Javaslom, hogy ebben a fázisban ne merőlegesen vágjunk a tök húsba, hanem olyan 60 fokos szögben, és mondjuk a szár körül háromszög alakban, mert így a szár, ami kvázi dugóként szolgál, nem esik bele a tökbe, amikor az már üres.

Jack o' lantern a gangon

Kanalazzuk ki a magokat és a húst is, úgy, hogy azon az oldalon, ahol az arc lesz, próbáljunk minél többet, hogy ne kelljen a vastag húson is átvágnunk a késsel, épp elég nehéz lesz anélkül is. Itt jegyzem meg, hogy ez szerintem nem gyereknek való fealadat, a kanalazást és a rajzolást igen, de a vágást semmiképpen nem szabad rájuk bízni, mert a kés megszaladhat!

Ha ezzel megvagyunk, akkor jöhet az arc rajzolása. Ez teljesen fantázia kérdése - és persze kézügyességé, itt ellesehtő néhány ötlet, ezeket a mintákat ki is lehet nyomtatni. Innentől pedig már csak a formák kifaragása vár ránk. Ha ezzel is készen vagyunk, akkor egy meggyújtott mécsest teszünk bele, visszatesszük a 'kupakját', és kitehetjük az ajtó elé. A hidegben akár hetekig is eláll.

Coook in action No. 1

Tudátok, hogy kis konyhában is lehet stílusos, ötletes vacsorát csinálni? Nekünk sikerült! És végre kaptam egy hozzájárulást ahhoz, hogy leírjam, mi történt az egyik Coook bevetésen. Igazi neveket azért nem írok, de legalább a történetet megoszthatom veletek!


Linda kb 1 hete keresett meg minket azzal, hogy barátja, Zoli, eljegyezte őt, és itt az ideje, hogy a szülők találkozzanak. Gondoltak rá, hogy étterembe mennek, de mivel Lindát úgyis állandóan piszkálja leendő anyósa, hogy ritkán főz, azt gondolta, a legjobb lenne otthon alkotnia valamit. Aztán jött a nagy kérdés: mit?


Ekkor jelentkezett nálunk, és másnap már a lakásán voltam, hogy felmérjem a terepet. Nagyon szép lakás Budán, tökéletes egy fiatal párnak, csak éppen a konyha nem túl nagy. Valóban nem gyakran főznek benne, ezért nem is igazán jól felszerelt, de az alapok megvannak, onnan pedig el tudunk indulni.


Elkezdtünk beszélgetni Linda terveiről, mire gondolt, mit szeret, mit nem szeret enni, hogy most azért "villantani" akar egy kicsit, de közben bensőséges, meghitt vacsorát szeretne. Persze előkerült a vesszőparipám is, a szezonális alapanyagok használata is, és végül addig-addig beszélgettünk, míg kialakult egy finom, tartalmas, őszi menü, és még csak arra sem volt szükség, hogy Lindáék konyháját nagyon feldúljuk, ugyanis minden eszközük megvolt - kivéve egy jó robotgépet, és egy jó éles kést. Szerencsére Linda és Zoli szülei sem vetik meg a távolkeleti konyhát, valamint szeretnek kísérletezni, így szabadjára engedhettük a képzeletünket. Szonjával desszertügyben telefonon konzultáltunk, Magyar Kornéliával pedig a beszerző körút előtt beszéltük át az egyes ételekhez társítható borokat. Végül megszületett, íme a kedd esti menü:


Csicsóka krémleves körtés-vöröskáposztás tavaszitekerccsel - Nobilis Birtokbor (2009)

Forrás: Tiny Farm Blog

75 dkg csicsóka (lehet 1/3 rész krumpli, 2/3 rész csicsóka)
1 l zöldség vagy csirke alaplé (vagy leveskocka, ha muszáj), ha túl sűrű a leves, több
1 ek. vaj, 1 ek. olaj
2 fej salott hagyma, vagy 1 fej fehérhagyma
1/2 kisebb fej zeller (nem kell sok!), vagy 2 db szárzeller
őrölt fehérbors, só
2 dl tejszín

Készítsük elő a hagymát, zellert, csicsókát, és ha használunk, krumplit, azaz mindegyiket hámozzuk, majd kockázzuk egyenlő kockákra. Melegítsük fel a vaj és az olaj keverékét közepes lángon, majd dobjuk rá a hagymát. Ha üveges, mehet rá a zeller, és a csicsóka (és a krumpli). Kicsit pirítsuk, hogy az ízanyagok intenzívebbek legyenek, majd öntsük fel a felmelegített alaplével. Forrástól számított 20 pecig főzük lefedve, vagy amíg a zöldségek meg nem puhulnak. Trumixoljuk botmixerrel, adjuk hozzá a tejszínt, sózzuk borsozzuk. A tányér mellett egy kis tavaszi tekerccsel tálaljuk.


Körtés-káposztás tavaszi tekercs
tavaszi tekercs lapok
egy kisebb fej vöröskáposzta
1 nagyobb körte
2 ek balzsamecet
2 ek barna cukor
1 ek olívaolaj
1 citrom leve
só, bors
növényi olaj a sütéshez


A káposztát és a körtét előkészítjük: a káposzta torzsáját kivágjuk, a leveleket azonos méretű, vékony csíkokra vágjuk, a körtéket meghámozzuk, és felkockázzuk kb 0,5 cm x 0,5 cm-s kockákra, kis citromlében megforgatjuk, hogy ne barnuljon, és a végtermék íze is pikánsabb lesz. Egy lábasban az olajat, és a cukrot feltesszük melegedni, hagyjuk, hogy kicsit karamellizálódjon, majd rádobjuk a káposztát, és aláöntjük a  balzsamecetet, sózzuk, borsozzuk. Ha már majdnem puha, hozzádobjuk a körtét, beleforgatjuk, lefedjük, és levesszük a tűzről. Egy másik lábosban kb 2,5 cm mély mogyoró, napraforgó, kukorica, repce, vagyis valamilyen ízetlen növényi olajat melegítünk (nem olíva!) közepes lángon. A tésztalapokra egy csíknyi káposztát halmozunk, a két szélét behajtjuk, majd feltekerjük, vigyázva a végekre, hogy mindig behajtsuk, és a tekercs zárt legyen. A végén vizes ujjal ragasztjuk be a tésztát. A tekercseket a kis buborékokat gyöngyöző olajba tesszük, s mindkét oldalán kb 1-1 percig sütjük, papírtörölközővel bélelt tálba szedjük, frissen tálaljuk.

Misoban érlelt tőkehal vöröslencsével, bok choy-jal - Takács (Hollóvár) Sauvignon Blanc 2008

Forrás: myriadrestaurantgroup.com

4 vastagabb (jó esetben fekete) tőkehal filé
90 ml sake (rizsbor)
90 ml mirin (japán főzőbor, édes)
6 ek fehér miso paszta
5 ek cukor


A sakét és a mirint egy kisebb lábosban forraljuk fel, és hagyjuk forrni kb 20 másodpercig, hogy az alkohol elpárologjon. Vegyük le a lángot, és keverjük hozzá a miso pasztát, majd ha teljesen elkeveredett, újra magas lángon adjuk hozzá a cukrot, és folyamtosan keverjük, amíg fel nem olvad. Hűtsük le. A halakat töröljük szárazra, majd helyezzük egy zárható műanyag dobozba, vagy zacskóba, öntsük rá a pácot, és egy kicsit tegyünk félre a tálaláshoz. A hűtőben legalább egy napot pácoljuk (minél tovább, annál jobb). Tálaláshoz a sütőt 200 fokra előmelegítjük. Egy sütőben is használható (grill)serpenyőben a felesleges páctól megszabadított (az ujjunkat húzzuk végig rajta) filéket a grillre tesszük, és megbarnítjuk az egyik oldalát (ez gyorsan megy, ugyanis a cukor és a mirinben lévő cukor hamar karamellizálódik), megfordítjuk, majd kb 15 percre a sütőbe tesszük, hogy belül is megsüljön. A félretett pácot kb 10 percig forraljuk, hogy tálalható sűrűségű legyen, ezzel díszitjük a tányért. A filéket vöröslencse ágyra helyezzük, bok choyt kínálunk mellé.
(Nobu Matsuhisa receptje alapján)


Vöröslencse
4 személyre kb 1/2 kg vöröslencse
1/2 teáskanál kurkuma
1/2 teáskanál só
2 ek növényi olaj
1 fej vöröshagyma
4-5 gerezd fokhagyma
1 l víz


Egy lábosban felmelegítjük az olajat, rádobjuk az apróra vágott hagymát. Mikor megpuhult, rádobjuk a fokhagymát, és pár másodperc múlva az átmosott lencsét, a kurkumát és a sót, átforgatjuk, majd felöntjük vízzel. Kb 20 perc alatt puhára főzzük (könnyen szétesik). Ha maradt víz, leszűrjük.


Bok choy
kb 2 cm-s gyömbérdarab felszeletelve
1 nagyobb gerezd fokhagyma
kb 75 dkg bok choy
2 ek mogyoróolaj
1 ek szezámolaj
0,5 dl víz
1 tk cukor
0,5 tk só


A bok choy-t hosszában felszeleteljük csíkokra, vagy levelekre szedjük, ha nem túl nagyok. Egy serpenyőben nagy lángon olajat melegítünk, beledobjuk a gyömbért, és addig pirítjuk, míg nem érezzük az illatát, ekkor dobjuk rá a fokhagymát, és rögtön utána a bok choyt, cukrot, sót, és a szójaszószt. Kb 1 percig pirítjuk, aláöntjük a vizet, lefedjük, és 2 percig pároljuk, végül hozzáadjuk a szezámolajat és tálaljuk.


Fusion gyümölcsrizs - Degenfeld 5 puttonyos aszú (2000)
A recept Szonja blogján, az Édesem-en olvasható. Az eredeti recept epret használ, ezt bármilyen gyümölccsel helyettesíthetjük, most pl. szederrel.

Miután megterveztük a menüt, az időzítést beszéltük át, és azokat a különlegesebb alapanyagokat, amiket be kellett szereznünk. Lindát érdekelték a beszerzőhelyeink, ezért együtt akart velünk vásárolni, vagyis vasárnap piacra mentünk! A Fővám téri Vásárcsarnok tökéletesen alkamas volt minden hozzávaló beszerzésére, hiszen miután a tőkehalat megvettünk, a pácolásához szükséges hozzávalókat és a ragacsos rizs hozzávalóit a halas stand melletti Ázsia boltban minden nehézség nélkül megtaláltuk, sőt, itt vásároltuk meg a tavaszi tekercs lapokat is; minden egyebet pedig a zöldségeseknél.


A halat a rendkívül egyszerűen elkészíthető páccal Linda egyedül pácolta be még aznap este, és kedden már együtt ügyködtünk a konyhában, ahol Szonjával váltottuk egymást. A desszert koradélután készült el, a levessel, az előkészített tekercsekkel és a vöröslencsével folytattuk délután, hogy előre dolgozzunk, frissen a tavaszitekercset csak kisütni kellett, ahogy a halat, és a bok choy-t is, de ezeket is előkészítettük, és együtt főpróbát is tartottunk. Ebből kiderült, hogy a tavaszitekercs kb 2 perc alatt készül el, ezalatt a levest pont tálalni lehet, a halat a levessel, tavaszitekerccsel egyidőben egy oldalán megpirítani pár perc, majd a forró sütőben pont annyi idő alatt készül el, míg megeszik a levest. Ezalatt a lencse is meleg lesz, a bok choy-t pedig szinte pillanatok kérdése gyorsan keverve megpirítani (stir-fry) az odakészített gyömbérrel, fokhagymával. Vagyis szinte alig van dolog, minden friss, és az egész vacsora nagyon látványos, mégis egyszerű, és könnyű.


A gyümölcsrizst pedig Szonja segítségével gyönyörűen tálalták pohárban, és Linda alig hitt a szemének, hogy ezt ő csinálta, egy egész kicsi segítséggel.


A szülők fél 8-ra jöttek, mi fél 7-kor köszöntünk el Lindától, akinek így még bőven volt ideje kicsit rendbe szedni magát. A kövekező életjelet már ma kaptuk tőle:


"Kedves Kornélia, Sára, Szonja (szigorúan ABC, és nem fontossági sorrendben)!


Köszönöm nektek a sok segítséget, a bíztató szavakat. Minden nagyon jól sikerült, és mind a hatan (még én is, pedig úgy izgultam, Zoli itatott velem kis bort az elején, hogy megnyugodjak) írtó jól éreztük magunkat! A vacsoráért pedig annyi elismerést kaptam, hogy szerintem az anyósjelöltet is meggyőztem!


Remélem, még találkozunk,


Linda"

A jó szakácskönyvekről és az "amerikanizált" főzésről - Recepttel!

Itt fekszem az ágyamban, és a Jewish Princess Cookbook-ot olvasgatom, amit a húgomtól kaptam. És egyszercsak bevillant, hogy a blog...!

Megkaptam "a" vírust, amit a - ahogy a telefonomban szerepel, mert sokáig nem tudtam a nevét - Dr. Néni szerint minden második ember megkap. Ennek eredményeként fekszem az ágyban légcsőhuruttal, nincs hangom (aminek Andris szerintem örül), és le kellett mondani vacsorákat, valamint néhány Coook programot is. Ez utóbbiból hál' istennek akad, és remélem, hamarosan lesz olyan is, amit leírhatok majd (nem miattam nem írom le, hanem az ügyfelek egyelőre nem szeretik a nyilvánosságot...türelem).

Szóval a Jewish Princess (JP) Cookbook (amit itt lehet megrendelni). Nagyon vicces, tele "tanácsokkal" a Jewish Princesseknek!! Ehhez tudni kell, hogy a princessnek, vagyis hercegnőnek van egy pejoratív, rosszindulatú, de inkább csipkelődős értelmezése az angolban, ami leginkább a borsószem királykisasszony lehetne magyarul: azaz kényeskedő, lustácska, mai értelmezésben akár kicsit sznob is. A Jewish princess pedig egy külön műfaj, Amerikában a JAP, azaz Jewish-American Princess "a" sértés, amit egy elkényeztett zsidó lányra mondani lehet. Ez a könyv nekik szól, azaz egy kicsit nekem, bár nem tartom magam borsószem királykisasszonynak... (lehet, hogy a húgom igen?).

Szerintem egy jó szakácskonyv ilyen, mint ez a könyv. Régebben azt mondtam volna, legyenek benne képek, mert a kép mindig jó. Egyébként tényleg, de ma már, és főleg emiatt a könyv miatt, azt gondolom, ez nem feltétele a jó szakácskönyvnek. Kriszti úgyis mindig azt mondja, szerinte szakácskönyvet csak azok vesznek, akik már tudnak főzni. Viszont ha már a külsőnél tartunk:
- a borítója legyen puha - az könnyebben kezelhető
- ne legyen kicsi - a JP Cookbook pl. 20,8 cm x 16 cm, ez a maximum, ameddig elmegyek, ennél ne legyen kisebb
- jó minőségű, lehetőleg matt papíra nyomják (a szöveg a matt papíron olvashatóbb), minimum(!) 150g műnyomóra (nyomdatechnika, bocs)
- ha ragasztott, akkor maximális minőségű ragasztó legyen, hogy ne essen szét a könyv a lapozásnál
- és inkább ragasztott legyen...

Tartalmilag nehéz így leírni az elvárásaimat, mert minden szakácskönyv más. A lényeg, hogy legyen egyénisége, legyen egy jól meghatározható alaptéma, ami miatt pont arra a könyvre gondolok a millió közül, amikor épp egy "pont jó" receptet keresek a "pont jó" alapanyagomból. Legyen rendszerezett, és bevallom, itt konzervatívabb vagyok, én a jó öreg előétel, leves, tészta, halétel, főétel rendszert szeretem, ebben a legkönnyebb keresni. És egyáltalán nem bánom, ha a desszert külön könyv, bár pl a JP Cookbook is olyan, ami a desszertet is megköveteli egy kötetben a többi étellel.

Na most, hogy ezt megvitattuk, miért is olvasgattam ezt a szuper kis könyvet? Ja igen: a lemondott vacsorákat bepótoljuk, és nézegetem a recepteket, hogy a fejemben kavargó őszi alapanyagokat receptté szelidítsem. Még a Krisztitől kapott, közös kedvenc, szintén szuper Nélkülözhetetlen ázsiai szakácskönyvet is átlapoztam, bár az ázsiai konyha nem a szezonalitásról híres. Sosem lehet tudni, nem?

Viszonylag egyszerű, házias vacsorát szeretnénk Andrissal, egy olyan házaspárnak, akik nemrég költöztek haza Amerikából. Ezért valami amerikait gondoltam, még ha nem is az amerikai konyha nagyjait (a steak-ek, vagy a gumbo, vagy minden, ami rántott... sorolhatnám), de legalább elkészítésében amerikanizáltat. Ez egy kicsit hülyén hangzik, de nagyjából definiálja azt is, ahogy én főzök: klaszikus (francia) alapokkal, de leegyszerűsítve, amerikaisan. Mind a sütésben, mind a főzésben egyszerűsít, és igyekszik egészségesebb is lenni (kevesebb vaj, olaj, kevesebb liszt - mondjuk alig ránt, vagy habar). A mai modern "amerikai" konyha pedig nagy figyelmet fordít a helyi, szezonális, lehetőség szerint bio alapanyagokra. Hajrá Magyarország, legyen helyi, legyen bio! (A piacon úgyis minden - na jó, majdnem minden - szezonális.)

Amit használni szeretnék, a Coook weboldalán a Szezonális kedvencek menüpontban is megtalálható. Itt van pl. a tök; azt hiszem, most, hogy már hideg van, lehet egy finom, krémes körtés töklevest csinálni, de elgondolkodtató az olasz

Tökös gnocchi zsályás vajjal is... ez utóbbi annyira egyszerű, de mindig tuti siker:

A gnocchihoz
100 g őrölt dió
200 g liszt (+egy kevés)
300 g főtt, hámozot, felkockázott tök
csipet só

A zsályás vajhoz
100 g vaj
1 ek zsályalevél (+ a díszítéshez)
só, bors

A gnocchihoz a diót a liszttel és a tökkel összegyúrjuk (még jobb egy késes robotgéppel). A tésztát 4 részre osztjuk, mindegyik részt megszórjuk liszttel, és kolbász vastagságú hurkákat sodrunk belőlük, majd szépen felvágjuk kb 2 cm-es darabokra, és ezeket is megforgatjuk lisztben. Feltesszük a vizet forrni (ne felejstük el a sót!) majd ebbe dobjuk bele (nem túl sokat egyszerre) a gnocchikat, amiknek külön jót tesz, ha a víz forrásáig állnak egy picit. Nagyon hamar elkészül, kb 1 perc alatt feljön a víz felszínére, ekkor szedjük ki szűrőkanállal, és tegyük félre. Főzzük kis az összes gnocchit ugyanígy.

A zsályás vajhoz tálalás előtt olvasszuk meg a vajat egy serpenyőben, és dobjuk bele a zsálya leveleket, pár percig süssük, hogy az illóolajok jól kijöjjenek. Ebbe a vajba dobjuk a gnocchit, és így melegítsük át, közepes lángon. Főételnek is tökéletes!

Mivél én most előételben gondolkodom, ezért kisebb tányéron tálalnám, egy-két zsályalevéllel díszítve, frissen őrölt borssal megszórva (akár parmezán-forgáccsal). Sauska 2008-as Chardonnay-val szuper!

Főételnek a nagyon szakácsbarát (és nagyon amerikai) braisingelést választom, hiszen délelőtt bedobom a húst a sütőbe, és csak annyit kell foglalkoznom vele, hogy kb 1 órával a vendégek érkezése előtt kiveszem, redukálom a szószt, visszateszem a húst, és az egészet a már kikapcsolt sütőben tartom melegen tálalásig. Zelleres krumplipürével már kicsit télies étel ugyan, de végül is hideg van...

Desszert szempontból Szonjával konzultálok, hajlok egy elvitathatatlanul francia Tarte Tatin felé, a Krisztitől kapott Szent Donát Pince levendulazseléjével készült levendulás creme fraiche-sel.

Jó creme fraiche recept: kb 250 ml tejszínhez (adalék nélküli TEJ-SZÍN tejszín, nem növényi, nem főzőtejszín...) 2 kanál "kultúra", vagyis joghurt, kefír, legideálisabb esteben író. Kicsit össze kell melegíteni langyosra a kettőt, lefedni, és meleg, de legalábbis nem hideg helyen hagyni állni min. 24 órát, ha még nem elég sűrű, akkor tovább. Nem romlik meg a baktériumkultúra nem hagyja!

Szóval ezeken jár a fejem, ma, hogy már nem szenvedek annyira a köhögéstől. Úgy tűnik, az antibiotikum segít, és remélem, hogy vasárnap már piacra is tudok menni, hogy beszerezzem a vacsorához valókat. Főzni akarok!!

Jobbulást mindenkinek, aki beteg, együttérzek!


U.i.: nem tudok elmenni szó nélkül amellett, amivel Magyarország megint a világ címlapjaira került.

250 Ft minden hívással

200 Ft minden hívással

A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet honlapján az a számlaszám is megtalálható, ahova utalni lehet. Segítsünk mi, akik szerencsésebbek vagyunk!

Coook.hu - Szezonális kedvencek

A www.coook.hu -n már  a szezonális kedvenceinkről is olvashattok!

Köszönöm

Azt gondolom, hogy a Coook! létrejötte sokak érdeme. Az 1. bejegyzésben már volt szó néhányukról, de úgy éreztem, a többiek sem maradhatnak említés nélkül.

Így tehát fontossági sorrend nélkül: Andris, aki nélkül az egész nem létezhetne, és aki mellettem áll mindenben, Kriszti és Roland, akik már a kezdet kezdetén ötletekkel, kritikákkal, lelket nem kímélve támogattak, Nina, az örök racionális, a szüleim, akik recepteket fordítottak és rendületlenül javítgattak, Bálint, az egyszemélyes IT support csapat... És mindenki, aki akár csak egy mosollyal is lelket öntött belém!

Mint egy Oscar speech... de tudjátok, nekem ez az Oscar. Köszönöm mindannyiotoknak!!

Itt vagyunk!

Végre megérkeztünk!

Végre elkezdtük, végre sok barát és ismeretlen ismerős munkája mindenki számára elérhető: a weboldal gyönyörű, magyarul és angolul is olvasható, van szórólapunk, és lassan lesznek sajtómegjelenéseink is, és végre.... végre főzhetünk.

Ha visszagondolok, hogy is indultunk... A Coook-ot legkedvencebb fogadott unaketstvérem, Lisa szó szerint kipattintotta az agyamból. Egy január elsején délben, szír vöröslencselevest kanalazva született meg a gondolat, hogy azt az örömöt, amit én is érzek főzés közben, át kellene adnom másoknak is. Azt látom ugyanis, hogy egyre kevésbé van időnk és energiánk főzni, pedig egy étel készítése kreatív folyamat, és szinte meditatív lehet egy nehéz nap után. Nekem évekig menekülés volt a stresszes napokból, nagy segítség a kikapcsolódásban, és mára pedig olyan szerencsés vagyok, hogy a stresszes napok elmúltak, és azzal foglalkozhatok, amit szeretek. De sokan csak kötelességből főznek, vagy csak mert enni kell, pedig az egyik - ha nem is "szakmailag" - kedvenc szakácskönyvem címét idézve "Főzzünk örömmel!" (Polcz Alaine, Kaligram, 2006), mert csak úgy lesz igazán jó az étel, amit az asztalra teszünk.

Így hát elkezdett formálódni a Coook!, ami tulajdonképpen a véletlennek köszönhetően.... na de ne szerénykedjünk, Flohr János grafikus barátomnak, a logónk tervezőjének köszönhetően lett játékos 3 o-s. Figyeltünk és kutattunk, és azt láttam, hogy bár a gasztronómia-mánia csúcsra jár, sok a főzőiskola, jobbak is, rosszabbak is, de egyik sem igazodik a személyes igényekhez. Sehol sem tudnám azt a menüt megfőzni, ami nekem ízlik, senki nem garantálja, hogy nem kell különleges alapanyagok után kutatnom a városban, és egyébként is, mi van, ha nekem nincs olyan konyhám, ahol annyi minden elfér... innentől kezdve tiszta volt a képlet: a lényeg, hogy ha valaki bizonytalan az otthoni konyhájában, nem biztos, hogy segít rajta, ha máshol kísérletezik. Vagyis: az OTTHON a kulcsszó.

Annyiféle-fajta kérdéssel, kétséggel találkoztam, hogy ezeket mind egybegyúrva kellett létrehoznom a Coook!-ot, hogy maximálisan rugalmas, és személyreszabható legyen, és minden igénynek meg tudjon felelni. Elkészültek az első fotók az első otthoni főzésről - köszönjük Krisztinek, és Reviczky Zsoltnak, Magyarország egyik, ha nem a legjobb sajtófotósának -, már csak a szolgáltatások pontos leírása kellett a weboldal indításához.

Találkoztam olyannal, aki két embernek vidáman főzött, de megrettent a feladattól, amikor nyolcra kellett volna vacsorát készítenie. Sokaknak a menüsor kitalálásánál nincs nehezebb feladat. Van olyan, aki legszívesebben távoltartaná magát a konyhától, annyira bonyolultnak gondolja a legegyszerűbb ételt is. És olyan is van, aki nagyon érdeklődő, nagyon nyitott a világ konyháira, szívesen tanul is, de nem akar 10-12 másik idegennel együtt állni egy idegen konyhában, egy idegen oktatóval. Nekik mindannyiuknak a Coook! a válasz, és nem csak, hogy válasz: biztonság is.

A Coook! mögött pedig én állok. Én, aki a földhöz ragadt, mindennapi konyhát szeretem, letisztult ízekkel, jóminőségű alapanyagokkal. Aki a szezonális alapanyagokban hiszek, és abban, hogy a világ konyháiban egy valami biztos közös lehet: az én konyhám!

Olyan ételeket eszem és csinálok is, amik nem óriási technikai tudást, hanem szenvedélyt, tiszteletet és alázatot mutatnak. Néha hibázok, és abból is sokat tanulok, sőt, állandóan tanulok! Naponta órákat töltök receptek tanulmányozásával, főzőműsorok nézésével, konyhai eszközök keresgélésével. Tanultam szakácsoktól, jártam iskolákban,  tanfolyamokon, és mindig keresek valami újat. Így találta meg a Coook! is a legjobb barátját: Édesem a mi kedvenc partnerünk, Márk Szonja immár képzett cukrászként sütni tanít, valamint mindent tud, ami édesség!

Ezt adjuk mi, én és a Coook! Keressetek minket, remélem, egyszer Veled is főzünk!