Baby Coook!

Azt hiszem, itt az ideje, hogy megosszam, miért is tűntünk el annyira. Ami egyébként csak az internetre igaz, mert Budapest különböző konyháiban azért még fel-fel bukkanunk.

Igen, már eggyel (féllel) többen: úton az első Coook baba! Már csak 3 hónap, és megérkezik a kisfiunk, így aztán a Coook januártól egy ideig nem tanít főzni. 

Viszont óriási terveink vannak a jövőre nézve, úgyhogy ne felejtsetek el minket!

Édesemet és a Borbár hordát továbbra is követhetitek a facebookon és a blogjaikon.

Karácsonyig jelentkezünk még érdekességekkel, receptekkel, nézzetek be!

"Amerikai vagyok, és nem tudok grillezni"

Nyaralás, betegség, nyaraló és beteg kliensek... ezt mind a hátuk mögött tudjuk, jöjjön J, aki amerikai, és nem tud grillezni. Ezt ő maga mondta így, mintha az anonim alkoholistáknál mutatkozna be: "J vagyok, amerikai, és nem tudok grillezni." Úgy látszik, ez egy nemzeti büszkeségi kérdés, "önsztereotípia", talán jogos is. Minden esetre a mostani időjárás nem is kedvez a grillezés gyakorlásának, úgyhogy J nem jutott előrébb a tanulmányaiban. A tűzrakás egyébként sem a Coook! erőssége, ami utána jön viszont, az annál inkább. Így jöjjön a hamburger, az alap, nem agyonfűszerezett, klasszikus recept, ezúttal serpenyőben sütve.

Hamburger

Emlékszel arra jó kis hamburgerre, valami lehetetlen (macska) húsból, egy édes buciban, csalamádéval és Glóbusz kecsappal? Na az amerikai hamburgernek ehhez semmi köze. Az eredeti hamburger csak jóminőségű marhahúsból van, legjobb esetben tarjából (nyak hátsó, felső része), bár ez Magyarországon ritkább. Ez azért jó hús, mert kicsit zsírosabb, így ha ilyet nem találunk, lehet mondjuk hátszínből is, de kérjük, hogy kb 10-15%-nyi marhafaggyút daráljanak hozzá.  Ezt sóval, borssal ízesítsük. NINCS benne tojás, ketchup, mustár, hagyma, fokhagyma, vagy bármilyen más fűszer! Mindent izlés szeint tegyünk bele, nincsenek szabályok, a lényeg a színhús és a sütés.

Formázzunk belőle pogácsákat, max 2-2,5 cm vastagokat, különben nehéz lesz belőni a sütési időt. A formázásnál akkor van a legegyszerűbb dolgunk, ha előtte legalább fél órát hűtöttük a húst. Ugyanez érvényes a sütésre is, vagyis formázás után is hűtsük a pogácsákat! A hamburgernél is az 4 (5) fokozat, vagyis hőmérséklet szerint sütünk, a (rare), medium-rare, medium, medium-well, well done, azaz a nyers, középnyers, közepesen átsütött, közép-teljesen átsütött, és teljesen átsütött. A  középmagas hőfokon, 3-4 percig sütött (mindkét oldalán) hamburger kb mediumnak mondható.

Pirított hamburger-zsömlében, sajttal, baconnel, pirított gombával, ecetes uborkával, paradicsommal, sült hagymával igazi amerikai étel, de variálhatjuk különböző sajtokkal, másfajta kenyerekkel, zöldségekkel.

Például itt a sült hagyma helyett egy érdekesebb megoldás.

Hagymachutney

Ez a chutney vöröshúsokhoz kiváló, de akár karakteresebb ízű sajtokhoz is fogyaszthatjuk.

3 nagy hagyma, vagy 5-6 kisebb

2 zöldalma

sherrybe, vagy konyakba áztatott 50 g aszalt ribizli/áfonya

70 g vaj

80g barnacukor

80 g almaecet

A hagymát 180 fokos sütőben hámozatlanul, egészben, a hagyma méretétől függően  kb 30-40 percig sütjük (ellenőrizzük tűvel, hogy elég puha-e). Ha kész, hámozzuk meg, és vágjuk cikkekre, majd egy kis vajon futtasuk meg. Adjuk hozzá a cukrot (először csak kevesebbet, aztán kóstoljuk), az ecetet (ezt is óvatosan), és az aszalt gyümölcsöt, és sózzuk, borsozzuk (javaslom a rózsaborsot, akár egészben is). Körülbelül 10 percig pároljuk így együtt, majd adjuk hozzá a kisebb darabokra (pl. cikkekre és félbe) vágott almát, majd vegyük le a tűzről. Akkor jó, ha az alma kicsit még roppan.

A nyári levesek: Gazpacho és hideg tökleves

Mikor melegre fordul az idő (most épp nem annyira...), az egyik legkellemesebb nyári leves a gazpacho. Sok fajtája létezik, erről bővebben, és nagyon szakszerűen a Bűvös Szakács blogon olvashattok. Innen származik egyébként a recept is, amit nagyjából felezve szoktam megcsinálni, mert egyébként nagyon sok, és kezelhetetlen a mennyiség. Viszont valóban ez az a leves, amit az ember Spanyolországban a rekkenő hőségben úton-útfélen rendelhet, bármilyen étteremben is jár. Jól hűsít, és nagyon egészséges!


A másik kedvenc nyári levesünk, melyet nemrég készítettünk el egy kliensünkkel, P-vel, a tökleves, amit patisszonból is készíthetünk. Itt az arányok valahogy így alakulnak:

1 kg reszelt tök
2-3 szál kapor
1 fej közepes fehérhagyma, vagy lágy ízű vöröshagyma
1,5 l zöldség vagy csirke alaplé, vagy víz
1 ek olívaolaj
150 g tejföl/író/joghurt
200 m tejszín
só, bors


Az olajat felhevítjük, rádobjuk a hagymát, átpároljuk, majd a tököt is hozzáadjuk. Fedő alatt pároljuk kb 10 percet közepes lángon, néha átkeverjük. Felöntjük forró vízzel vagy alaplével, beletesszük a kaprot is, sózzuk, borsozzuk, és kb 10 perc alatt készre főzzük. A kaprot kivesszük, és botmixerrel vagy turmixgépben összeturmixoljuk. Visszatesszük a lángra, és a tejföllel kevert teszínt is hozzáadjuk a krémleveshez, visszatesszük a kaprot, hogy mégjobban  kiengedje az ízét, és végül foralunk rajta egyet. Melegen is nagyon finom, de hidegen, pár csepp olívaolajjal vagy pl. kaporolajjal, friss borssal még jobb!

Pünkösdi inspiráció

A pünkösdi hosszúhétvégén K-val hideg borsókrémlevest csináltunk a frissen grillezett hamburgerek mellé/elé. Ez adta az isnpirációt ahhoz, hogy a mai - már említett - "főzelékkurzuson" borsófőzelék helyett mi is hideg borsókrémlevest csináljunk, ráadásul több verziót kipróbáltunk. Az alaprecept mindössze ennyi:

1 ek vaj vagy olívaolaj

1kg zsenge zöldborsó (már a tisztított mennyiség), hozzáadhatunk néhány zsengébb héjjat is

csipet só, bors

annyi víz, amennyi kb 2-3 ujjnyival ellepi (később higítható)

(ha kevésbé natúr ízre vágyunk zöldség- vagy csirkealaplevet is használhatunk)

Bazsalikomos verzió citromlével, joghurttal

Közepes lángon egy lábosban megolvasztjuk a vajat, és átforgatjuk rajta a zöldborsót. Felöntjük a folyadékkal, és forrás után addig főzzük, míg épp megpuhul. Ekkor összeturmixoljuk, és igyekezzünk hűteni, hogy ne főjön tovább, hiszen akkor hajlamos elveszteni a friss zöld színét és "nyers" ízét. Passzírozzuk át egy szűrőn, bár ez nem kötelező. De különösen akkor, ha héjjat is tettünk a levesbe, turmixolás után élvezhetőbbé válik a fogyasztása, ha átszűrjük.  És egy megjegyzés: sokan szeretik a hagyma ízét a levesben, de szerintem ha a tipikusan nyári zöldborsó krémlevesről beszélünk, akkor a hagyma valahogy nem ideillő. Ugyanakkor az újhagyma a főzés utolsó néhány percében hozzáadva kellemes, nem elnyomó kiegészítője lehet ennek a levesnek is (a tumixolásnál hagyjuk ki).

Szinte klasszikusnak számító mentás leves

Ez az a pont, ahol elkezdhetünk kísérletezni: friss aprított mentát adhatunk hozzá. Kipróbálhatjuk ugyanezt tárkonnyal, vagy bazsalikommal. Kaporral is nagyon érdekes, korianderrel még érdekesebb. Gazdagíthatjuk tejszínnel, sőt, mi hétvégén joghurttal enyhítettük az elsózás miatti tragédiát :-) Citromlevet facsarhatunk bele, vagy lime levet ha tudunk: hidegen, pohárban, jégkockával tálalva fantasztikus nyári uzsonna. 

A friss, zsenge zöldborsónak különleges íze van, és nagyon "befogadó" zöldség, azaz szereti a fűszereket. Egyre vigyázzunk csak, ne nyomjuk el a saját ízét!

100 g leves (az alaprecept szerint, vízzel) kb: 120 kcal, 7 g szénhidrát

Tökfőzelék döbbenet

Az egyik külföldi kliensemmel egy főzelékkurzust kezdtünk, mivel ez egy ismeretlen dolog a tőlünk nyugatabbra élőknek, de minimum nem megszokott (érdekesség, hogy tőlünk keletre, délkeletre a a főzelékszerű zöldség ételek elterjedtebbek). Nézegettem a tökfőzelék recepteket, hátha valami érdekesre, újra akadok. Ehelyett inkább a döbbenet lett rajtam úrrá. Ezt a szerencsétlen tököt rántják, habarják, paprikázzák, megfullasztják leveskockában, sőt, cukrozzák!! 

A tök az egyik csodanövényünk, mert egész évben megtaláljuk, bár más-más fajtáit; pl. a nálunk nagyon elterjedt pasztellzöld tök tavasz végén érik, édeskés, friss ízű, melyet a kapor különösen jól egészít ki. Ezért használjuk így levesekhez, főzelékhez de grillezve kaporral, vagy kapros olajjal is csodás. 

A főzelék hozzávalói:

1/2 kg gyalult tökhöz

1/2 fej hagyma apróra vágva (vagy egy kisebb fej)

1 ek olívaolaj

120 g tejföl

1/2 csomag kapor

1 ek alma vagy fehérbor ecet (ízlés szerint lehet több)

Közepes lángon melegítem egy fedős lábosban az olajat, majd ha már elég forró, rádobom a hagymát. Megpárolom, és ehhez adom a tököt, valamint a kapor vastagabb szárait. Átforgatom, lefedem, majd iszom egy limonádét, kávét, vagyis van kb 5 perc szabadidőm. Utána kicsit átkeverem, de már most is látszik, hogy kezd összeesni. Még 10 perc, ekkor sózom, borsozom, és hozzáadom a tejfölt. Egyet rottyantom, belekeverem a kaprot (én egyben szoktam, úgy könnyebb kivenni ha valaki nem szereti) és az ecetet. ENNYI! Ha valaminek nem elég savanyú, az asztalra is teszek ecetet. Mivel most már mindent számolok, elmondhatom, hogy ez az egész adag 1,5%-os tejföllel számolva összesen 379 kcal és 24,7 g szénhidrát. Ha még megfejeljük sült virslivel, akkor az plusz 178 kcal és 0,7 g szénhidrát /pár. Ez a mennyiség 2 embernek elég.

Az elmaradt brunch legfőbb kincse - túrós pancake

Sajnos a múlt pénteki brunch nem jött össze betegség miatt. Viszont a túrós pancake receptjét azért megosztom, mert azt családi reggelikre sovány túróval, joghurttal, és teljeskiőrlésű liszttel én is csinálom. Mivel a recept amerikai, a mértékegységek csészében vannak megadva. Ez azt jelenti, hogy nem súlyra, hanem térfogatra mérjük a hozávalókat. Ehhez egy 250 ml-es bögrét kerítsünk, ha nincs kéznél cup mérő készlet (általában 4 darabból áll, 1, 1/2, 1/3 és 1/4 cup), akkor ez pont jó lesz.

1 csésze túró vagy ricotta
1 csésze tejföl vagy joghurt
3 szétválasztott tojás (kettővel is meg lehet próbálni, úgy is tökéletes)
1/2 tk szódabikarbona
1 csésze liszt
csipet só
cukor
citromhéj


A túrót, tejfölt/joghurtot, a tojássárgákat összekeverjük, és ízlés szerint édesítjük, citromhéjat is reszelhetünk bele. A lisztet, szódabikarbonát és a sót is összekeverjük, a tojásfehérjét felverjük. Egy serpenyőt közepes lángon felmelegítünk, és amíg melegszik, összekeverjük a száraz és nedves hozzávalókat, valamint beleforgatjuk a tojásfehérjét (óvatosan, hogy maradjanak fehérjehab-csomók). A serpenyőben vajat, margarint, vagy egy csepp növényi olajat melegítünk, és erre kanalazzuk a tésztát: egy pancake kb 1 púpozott evőkanál. 3-5 percig sütjük, vagy addig, amíg aranybarna lesz, ekkor megfordítjuk, és a másik oldalán is megsütjük. Azonnal tálaljuk.
(forrás: newyorktimes.com)

Az eredeti recept nagyjából ilyen, de ha kicseréljük a szódabikarbonát sütőporra, vagy akár a kettőt együtt használjuk, akkor a tojást sem kell felvernünk, bár kétségtelen, hogy úgy finomabb.

Fehércsokis-málnás cookie

Mivel nagyrészt Dániában üdültem/dolgoztam  a múlt héten (nem, a Nomába sajnos nem jutottunk be, sőt, a másik, formel B-be szóló foglalásunkat is kénytelenek voltunk lemondani egy változás miatt), a húsvéti óta nem volt újabb főzés, viszont a héten egy amerikai brunchot készítünk, méghozzá pénteken. Abból az érdekesebb recepteket majd leírom.

Ez viszont egy gyors recept, amit a Mayo Klinika cukorbetegeknek szóló oldalán találtam, és kicsit módosítottam. Annyira óvatosan eszem, hogy édességet egyáltalán nem merek, de nemrég megtudtam, hogy módjával azt is lehet, ami örömhír, mert már nagyon vágytam rá. Na persze ha az "édesség" édesítővel, vagy legalább nyírfacukorral (másnéven xylit vagy xylitol) készül, és teljeskiőrlésű liszttel, még jobb.

Nem pontosan értem a fehérliszt  és a cukor használatát az eredeti receptben, bár azt hiszem, a többi tapasztalatom alapján a lényeg, hogy az az X mennyiségű szénhidrát/étkezés bárhonnan jöhet, ezért aztán fehérlisztet használnak a recepteknél és cukrot. Én azért inkább maradok a teljeskiőrlésű lisztnél és a mesterséges édesítőknél. Alább az eredeti recept, és zárójelben a módosításaim.

Dupla csokis cookie

Kb 24 db kekszhez:

2 tábla fehércsokoládé, 2 x 100 g (diabetikus, pl Blanxart katalán, itthon is kapható cukormentes csokoládé)

1/4 csésze + 1 tk vaj

1/2 csésze cukor (nyírfacukor)

1/2 tk sütőpor

csipet só

1 tojás

1,5 csésze fehérliszt (teljeskiőrlésű)

1-2 ek diabetikus lekvár, a málna nagyon jól illik hozzá

A sütőt melegítsük elő 180 fokra, és egy tepsit béleljünk ki sütőpapírral.

Egyébként meg kezdjük ott, hogy nekem csak egy tábla fehércsokim volt, és így is nagyon finom lett. Elvileg ugyanis az egyik tábla csokit fel kellene olvasztani, a másik tábla felét felaprítani, és a másik felét későbbre félretenni. Én a tábla 2/3-át felolvasztottam, a maradék 1/3-ot félretettem.

A vajat elektromos habverővel 30 másodpercig verjük, maj hozzáadjuk a sütőport, a sót és a cukrot, és igyekszünk habosra keverni, majd a tojást is beleütjük. Ehhez adjuk az olvasztott csokoládét, amit jól elkeverünk, majd elkezdjük adagolni a lisztet. Ha már a habverővel nem megy, fakanálra váltunk, és hozzáadjuk az összes lisztet, majd elvileg - ha 2 táblával és az eredeti arányokkal dolgozunk, akkor - a fél tábla aprított csokoládét. Az én cookie-mban nem volt aprított csoki...

Az előkészítet tepsire kis halmocskákat kanalazunk (1 teáskanálnyi kb), de azért próbáljuk ellapítani. Nem nagyon duzzadnak meg, de azért ne szorosan rakjuk egymás mellé. 7-9 perc alatt, vagy ha már barnul a szélük, megsülnek. 1 percig hagyjuk a tepsiben hűlni, aztán rácsra szedve hűtsük ki teljesen.

Tálalás előtt olvasszuk meg a lekvárt is és a maradék fél (vagy az én esetemben az 1/3) tábla csokit is, de ezt azzal a + 1 teáskanál vajjal, és csurgassunk a kekszek tetejére amilyen mintát csak gondolunk. Lehet alulra egy pötty lekvár és rá csíkokban a fehércsoki, vagy, ahogy én is tettem, inkább korong formában, vagy fordítva, csokikorong, rá lekvárpötty, na, nem ragozom, mindenkinek a képzeletére van bízva.

Nekem annyira tömény csokiíz volt, hogy kettőt ettem, és elég is volt, és egyébként nagyjából ennél többet, azt hiszem, nem is szabad. Amikor barátnőknek vittem tesztelésre, már nem volt rajta se csoki, se lekvár, és ugye a csokidarabkák is hiányoztak belőle. Az egyöntetű vélemény az volt, hogy isteni, talán kicsit morzsolódósabb a teljeskiőrlésű liszttől, és emiatt a lekvár is jól jött volna mellé. De egyébként teljes siker, és bőven elég édes a plusz kétszeri (darabos és rácsurgatott) csoki nélkül is. K anyukája azt üzente, bármikor küldhetek neki, kávé mellé tökéletes, majdnem egészséges harapnivaló :-)

Húsvétolás expateknek

Az expat, vagyis expatriate egy ideiglenesen, akár hosszabb ideig idegen országban élő személy. Magyarországon sokan vannak hivatalból itt élők és választott otthont keresők is. Itt dolgoznak, élik az életüket egy számukra furcsa országban egy még furcsább nyelvet beszélő néppel,  és igen, ünnepelnek is velünk magyarokkal, vagy magukban a saját szokásaik szerint. Például Húsvétolnak.

Most, hogy közeledik az ünnep, M keresett meg minket azzal, hogy szülei iderepülnek Colorado államból, hogy a család - M, a férje, és két gyermek - együtt lehessen a nagyszülőkkel is. Ugyan eddig mindig a nagymama volt a Húsvét felelős, most M szeretné kezébe venni az irányítást és megvendégelni a családot.  A húsvéti tortát a mama nem engedte ki a hatásköre alól, de a főétel a miénk volt, és M, aki egyébként nagyon határozott, és pl. a teljes menü előételeit nagy magabiztossággal sorolta, bárányt szeretett volna, de nem tudta, hogy nyúljon hozzá, milyen fűszereket használjon; nagyon bizonytalan volt.

Tehát bárány, méghozzá báránycomb, kedd délben, amit délután az igen kritikus barátnők pusztítottak el, nekem már csak a elégedett szavak jutottak: megvan a Húsvéti vacsora! Túl voltunk tehát egy sikeres próbafőzésen, amit M Húsvét hétfőn ismétel, immár a családdal.

Végy egy nagy báránycombot... 

Ma nagyon szép tejes (szopós) báránykát láttunk a hentesnél, de nekünk most nem az kellett, hiszen egy tejes bárány combja olyan kicsike, hogy kb egy embernek elég. Egy szép, érettebb bárány (1 éves korig nevezik a juhot báránynak) csontos combját nézzük ki magunknak, és még mindig vehetünk belőle kettőt. Kérjük meg a hentest, hogy hagyjon rajta egy vékony zsírréteget, mert ez fog nekünk segíteni a kiszáradás elleni harcban.

Pácold be...

1 dl olívaolaj

1 tk őrölt kardamom

1 tk őrölt koriander

1 tk őrölt fahéj

1 ek mustár

só, bors

néhány ág rozmaring

maréknyi ág kakukkfű

1 dl édes fehérbor, akár mirin is lehet, jól karamellizálódik

1 dl csirke- vagy zöldségalaplé

Na szóval: írdaljuk be a zsírréteget és dugdossunk bele néhány gerezd fokhagymát. Ezután sózzuk, borsozzuk a húst. Keverjük össze az olajat, az őrölt fűszereket és a mustárt, és ezzel kenjük be a bárányt, jól tapicskoljuk bele. Fektessük a tetejére a friss fűszereket, így lágyabb ízt kapunk.

Süsd meg...

200 fokra előmelegített sütőbe tesszük, és fél óráig sütjük. Itt útelágazáshoz érünk: vagy aláöntjük a folyadékokat, és lefedjük, vagy, ha nagyon türelmesek vagyunk, negyed óránként locsolgatjuk a bor és az alaplé keverékével. Ekkor viszont a fűszerágak "lemosódnak" a tetejéről, ami nem baj, viszont ha ezt a verziót választjuk, ahogy mi is, akkor az utolsó 15 percben ne locsoljuk, és tegyünk a tetejére friss ágakat. A sütési idő egy 2-2,5 kg-os combnál összesen kb másfél óra, a hőmérséklet végig 200 fok. Ha kivettük a sütőből, fólia alatt hagyjuk pihenni kb fél órát, nem fog kihűlni, viszont porhanyósabb lesz!

Tálaljuk tavaszi zöldségekkel, a Citromos spárga jól illik hozzá:

Azt hiszem kezdek végre jobb fényképeket készíteni...

A spárgát tisztítsuk meg a fás részektől, és alaposan mossuk meg. Egy serpenyőben hevítsünk olíva olajat középmagas lángon, és ebbe dobjuk a spárgát. Sózzuk, borsozzuk, és forgassuk át az olajban. Amikor elkezd lágyulni, reszeljük rá egy fél citrom héját (vagy nagyobb darabokban adjuk hozzá), és facsarjuk rá ugyanennek a fél citromnak a levét (egy csomag spárgához fél citrom kell). Ezzel is kicsit forgassuk át, majd tálaljuk. Akkor jó, ha még roppan.


Ha nem citromos spárga akkor mentás zöldborsó, esetleg zöldborsó püré, piríott vegyes zöldség, mint pl. új sárgarépa karamellizálva, retek, cukorborsó, spárga vegyesen, de bevethetjük az újburgonyát is, brokkolit, karfiolt. A Húsvét egyben a tavasz ünnepe, mutassa ezt a vendégváró asztal is!

Én Húsvét hétfőn Koppenhágában, de sajnos nem a világ legjobb éttermében fogok vacsorázni, mert egész 2011-re betelt, már csak várólista van. Rajta vagyunk, mármint a várólistán, nem adtam fel a reményt, hátha. Minden esetre tuti foglalásunk van a formel. B nevű 1 Michelin csillagos étterembe. Igyekszem beszámolni, bár nem gondolom magam megszállott gasztrobloggernek, aki minden fogást lefényképez, bármilyen étteremben eszik, de talán egy alkalom belefér, és megér egy külön postot. Pláne, ha a Noma mégis összejön.

Kellemes Húsvétot, jó pihenést mindenkinek!

Édesköményes cukkínis lepény - alacsony glikémiás terhelés, cukorbetegeknek is!

Ez a lepény inkább pizza, hiszen pizzatészta az alapja, mégpedig teljeskiőrlésű tönkölylisztből. A tészta így jó más pizzákhoz, lepényekhez is, egyszerű elkészíteni, keleszeni sem kell hosszan. Tehát az alap tésztánk (vigyázat, nem behelyettesíthető fehér lisztes tésztához, ott mások az arányok, és tojás sem kell):

220 g teljeskiőrlésű tönkölyliszt

1 tk élesztő

1/2 tk só

2 ek olívaolaj

1 tojás

4 ek melegvíz

A lisztet, élesztőt és a sót összekeverem (az élesztőt elmorzsolom), a közepébe mélyedést csinálok, és beleütöm a tojást, hozzáöntöm az élesztőt és a melegvizet. Jól átgyúrom, majd lisztezett felületen addig dagasztom, míg már nem ragad. 2 percig kelesztem, majd kb 3 mm vasatgra nyújtom. Ajánlom egyébként Szonja tanácsát: a tészta előre is elkészíthető mondjuk előző este, ekkor azonban egy kiolajozott tálban a hűtőbe teszem, így ott kel meg, lassabban. Másnap kiveszem, és így nyújtom ki.

1 fej édeskömény

1 cukkíni

1 fej lilahagyma

néhány kakukkfűág

kb 2 ek olívaolaj

só, bors

150 g görög joghurt

100 g cheddar (vagy hasonló sajt)

A zöldségeket azonos vastagságú szeletekre vágom, egy tepsin sózom, borsozom, majd meglocsolom olívaolajjal, és rádobok pár kakukkfűágat. Összekeverem úgy, hogy mindenhova jusson olaj, és egyenletes legyen a fűszerezés is. 200 fokra előmelegített sütőbe teszem, és kb fél óra alatt elősütöm. Kiveszem, és hagyom hűlni, majd egy szitában lecsepegtetem a felesleges folyadékot. A sütőt leveszem 170 fokra. A kinyújtott tésztán eloszlatom a görög joghurt és 60 g cheddar keverékét, és erre terítem rá a

a sajt többi részével összekevert zöldségeket. Kb 25-30 percig sütöm. Melegen is, hidegen is jó, még rejteget meglepetéseket ez a cukorbeteg diéta!

A curryről

Ma nagyon érdekes beszélgetésem volt Herczeg Zoltánnal a székesfehérvári 67 étterem tulajdonosával az étterem kellemes kertjében. Egy kifogástalan, finom ebéd után az eszmecsere a minőségi magyar alapanyagok hiányáról is szólt, de beszéltünk a közel- és távolkeleti konyha szeretetéről is, pl. a curryről. Erről eszembe jutott, hogy én, aki egyébként imádom a keleti konyhákat, a blogon alig írok ilyen ételekről. Oké, volt szó misoban érlelt tőkehalról és piláfról, de pl a thai vagy a khmer curry, ami nálunk rendszeres vendégváró étel, kimaradt. Így arra gondoltam, most nem közös főzésekről írok, hanem a curryről.

A curry egy fűszerkeverék, nem egy fűszer, bár az egyébként létező curry fa levele az indai, vagy sri lankai ételekben használt alapanyag. Szóval fűszerkeverék: lehet por alakú, de a távol-keleti ételekhez paszta formában kapható vagy készítendő, friss fűszerekből.

Vörös currypaszta a www.thempleofthai.com-ról

Mind a thai, mind a khmer curry talán legfontosabb jellegzetessége az ízek egyensúlya. A thai konyha inkább a csípős, fűszeres felé, míg a khmer a gazdagabb ízvilág felé hajlik a csillagánizzsal, vagy a kardamommal, de mindkettőnél fontos szempont, hogy az édes, a sós, csípős és savanyú ízek egyensúlyban legyenek, és sokan a keserűt, valamint a "krémes" ízt is ideszámítják. Az édest cukorral (általában pálmacukorral), a sóst (és egyben a keserűt is) a halszósszal, rákpasztával, vagy halpasztával, a csípőst csilivel, a savanyút ázsiai citromfűvel, kaffir lime levéllel, és lime-mal érik el. Ehhez járul gyakran a kókusztej, vagy a kókusz krém/tejszín krémessége, ami valójában egy édeskés, savanykás íz, viszont valóban krémes textúrát ad az ételhez.

A másik, ami nagyon fontos az ilyen curryk elkészítésénél, a sorrend. Egyáltalán nem mindegy, milyen sorrendben kerülnek a lábosba, de leginkább wokba (öntöttvas) az alapanyagok, és, hogy mikor mi történik velük.

És az utolsó, de hasonlóan fontos alapelv a thai és khmer konyhánál: nincsenek konkrétan kiszámolható mennyiségek, ami összefüggésben van azzal, hogy a személyes ízlés nagyon meghatározó, azaz pl a currypaszta készítése házról házra változik. Ez nehéz lehet a szakácskönyvhöz szokott olvasónak, de ha valaha, akkor ez az az alkalom, amikor a kreativitást és a kísérletezést szabadjára lehet engedni, és hagyni, hogy a saját ízek kialakuljanak.

A curry készítésénél lehet nagyon egyszerű dolgunk is, mivel currypasztát már nagyobb hypermarketekben is lehet kapni. Budapestiek előnyben vannak, de sok online bolt is kínál alapanyagokat, pl a Vásárcsarnokban található Ázsia Bt. is.

Viszont az igazi mesterség a currypaszta készítése, ezért érdemes nekiállni. Sokféle curry létezik, a thai sárga, zöld, piros, massaman, vagy panang curry, a khmer "alap" curry - ami szintén minden családnál más - vagy az amok, ami egy jellemzően halas curry fajta. Ezekben meghatározóak az összetevők, de ahogy említettem, az arányok mindig a személyes ízlés szerint dőlnek el. Nagyon hosszú lenne leírni, minden curry jellemzőjét, ezt helyettem sajnos csak angol nyelvű oldalak teszik meg, pl. ez a Wikipédia bejegyzés a Thai currykről, és ez a khmer kroeung-ről, ami az alap kambodzsai fűszerkeverék, egy olyan főzőtanfolyam honlapján, ahol szerencsém volt járni. Úgyhogy lassan talán ezek összeírására is vállalkozom. Annyit érdemes tudni, hogy a felsoroltak mind kókusztej alapú curryk, de léteznek vízalapúak is. A másik tudnivaló pedig az, hogy az indiai típusú curryhez képest ezek levesesebbek, kevésbé sűrű vagy krémes ételek.

Ha a fentieket már legalábbis elméletben elsajátítottuk, akkor jöhet a gyakorlat. Mind a poralapú, mind a pasztából készült curryknél lehetséges egy olyan úton elindulni, hogy olajat hevítünk, és ebben megpirítjuk a fűszerkeveréket vagy pasztát. Egészen addig keverjük-kavarjuk, míg meg nem érezzük az illatát, de egyébként a színe is mélyülni fog. Ekkor jön a kókusztej egy része, és a - ha nem is trükk, de - sokak által nem ismert kötelező praktika: a kókusztejet is "kezelni" kell, hívják úgyis, hogy "felütjük", angolul "crack", azaz megtörni.

Tulajdonképpen az eredeti módszer itt indul, vagyis olaj nélkül kevés kókusztejet önmagában hevítünk, hogy a vizes és olajos rész különváljon (vagyis az olaj feljön a tetejére), ekkor egy diós, kicsit karamellás illatot érezhetünk. Ezután adjuk hozzá a pasztát, ami ebben a kókuszolajban adja ki igazán az ízét (olajban oldódó fűszerek! pl a magyar konyha olajba-a-paprikát párhuzama rémlik?), majd beleöntjük a maradék kókusztejet is, esetleg vizet vagy alaplevet, ebből lesz a szósz. Ez az felütős megoldás nem utolsósorban esztétikai szempontokat is szolgál, hiszen a felszínen úszó olaj átveszi a fűszerek színét, és ez önmagában díszíti a kész ételt.

Ha mindezt megtettük, akkor főzési időtől függően tesszük bele az alapanyagokat: először általában a fehérjét, aztán a zöldségeket, bár ez halaknál, rákoknál nem igaz, itt mindent egyidőben dobunk a szószba. Használhatunk bébizöldségeket, bébipadlizsánt, például, de burgonyát is akár, vagy gombát. Legvégül ízesítjük csak halszósszal és a cukorral (bár pont ezt lehet előbb is, hogy tuti elolvadjon), csilivel, és thai bazsalikommal vagy korianderrel, ezt szintén ízlés szerint. Olyannyira fontos az ízlés, hogy a halszósz a távolkeleti asztalokon olyan ételízesítő, mint felénk a só és a bors, és gyakran megtalálható mellette a friss koriander, thai bazsalikom, csili, vagy csiliolaj is.

És itt jön egy másik, sokak által tévesen megítélt dolog: a főzési idő nem hosszú! Sőt! Ahogy a hús és a zöldségek megfőttek (kis darabokra vágott hús és zöldség? kb 15 perc...), kész. Friss korianderrel megszórjuk, és rizzsel, laposkenyérrel, vagy tésztával ehetjük is. Előkészítéssel együtt nem több 30 percnél, és egy friss, új íz a mindennapok paprikás krumplijában.

Ezért a képért elnézést,  a legutóbbi keleti vacsoránk telefonnal készült képe: sárga csirkecurry burgonyával, vizigesztenyével; mellette egy vegáncurry egy vegán barátnak, színes paprikák, zöldbab, vizigesztenye, burgonya; kis tálkában koriander a koriandert nem szeretőknek; jobbra fönt laposkenyér összetekerve, balra fönt egy közelkeleti egybesült fasírt, de ez itt most mellékes :-), és mindez egy, az Angkor Wat-ot ábrázoló asztali futón...

Jamie Oliver brilliáns brownie-ja

Forrás: www.jamieoliver.com, David Loftus

A recept szerint:
250 g vaj - bőőőven elég 200 is, én speciel kb 150 g-mal csináltam
200 g (egy tábla) Fairtrade csokoládé, 70%-os - nem Fairtrade, de 200 g
opcionális a 75 g szárított gyümölcs és az
50 g mag - nálunk mandula volt itthon, A. fel is aprított egy marékkal
80 g átszitált kakaópor - nekem csak 40 g volt itthon, raktam bele viszont kevés Nescafét (egy egész pici kanál Nescafé, kb 5x annyi vízben)
65 g átszitált liszt
1 tk sütőpor
360 g cukor - ez annyira rémisztően soknak tűnt, hogy 180 g-nál megálltam, és így pont jó kesernyés csokis lett. Itt az a szerencsés helyzet, hogy nem kell a cukor mint 'anyag', lehet steviával is, vagy mesterséges édesítőkkel is kísérletezni
4 nagy tojás - nekem 4 közepes volt, a fenti arányokhoz tökéletesen megfelelt

A sütőt 180 fokra előmelegítjük. A vajat a csokoládéval vízgőz fölött (én mikroban, alacsony hőfokon épp csak megvártam, hogy a vaj felolvadjon, kicsit megkevertem, a csoki meg már magától felolvadt) felolvasztjuk, és belekeverjük a magokat, aszalt gyümölcsöt, ha van. A lisztet, cukrot, sütőport, kakaót egy nagyobb tálban elkeverjük, és ehhez adjuk a csokoládés keveréket. Én a csokoládéhoz egyébként löttyintettem vaníliaaromát is. Ezután keverjük bele egyenként a tojásokat, és már öntjük is a sütőpapírral kibélelt, Jamie szerint 25 cm-s, négyzet alakú formába. Hát nekem téglalap alakú van, területre nagyjából ekkora. Megy a sütőbe, és tényleg nem több 30 percnél, a tűpróba nem kell, hogy sikerüljön, magyarán még maradhat a tűn nedves tészta, mert akkor lesz jó krémes belül, kívül pedig látszik, hogy fényes a teteje és roppan is kicsit. Ráadásul hűlni hagyjuk a formában, és eközben is még tovább sül belül. Ha kihűlt, kiborítjuk egy vágódeszkákra, és felvágjuk kockákra, vagy ki hogy szereti. Sütéssel együtt komolyan 35 perc, lehet, hogy 38. Igazi téli, otthon begubózós gyors édesség.

Az angolszász országokban imádják creme fraiche-sel tálalni a süteményeket, ami valóban finom, de szerintem már sok a zsírból. Persze mindenki cselekedjen ízlése és belátása szerint!

Vacsora 12 főre - pánik a konyhában

Először nem is hangzott olyan rosszul. 12 vendéget várunk. Aztán egy kicsit megijedtem, végül a pánikon úrrá lett a problémamegoldás - de nem volt könnyű. Először is: mit? Másodszor: van akkora edényem? Harmadszor: van akkora sütőm?

12 főre főzni nem kifejezetten bonyolult, mivel tulajdonképpen a mennyiséget kell csak növelni a szokásos 4-6 fős vacsorákhoz képest. Viszont itt el is érkeztünk a problémákhoz. Az ember, ha vacsorára készül - legalábbis én már megtanultam - nem akar frissen készítendő ételeket tálalni, hanem inkább olyanokat, amiket elő lehet készíteni, vagy mondjuk sokáig sülnek, vagy főnek, pont addig, míg asztalra nem kerülnek. Jól bevált vacsoraváró recept ezért az ún. braisingelt (magyarul leginkább hosszan párolt) hús, hiszen reggel be a sütőbe, este ki. Épp ezért jók a levesek is, mert bármilyen levesről is van szó, előző nap is elkészíthető; ha még egy tejszínes krémlevesről beszélünk is, a tejszínt a vacsora előtt egy forralással hozzáadva, máris "friss" levest kapunk. Desszert fronton kicsit nehezebb az ügy, de pohárkrémeket, bizonyos süteményeket (cheesecake) szintén akár előző nap, vagy a vacsora napján délelőtt is meg lehet csinálni, sőt kell is. De ha a süteményt egyébként a vacsora kezdetekor - persze előkészítve - betesszük az akkor már másra nem használt sütőbe, a friss sütemény is megvan, minimális energiabefektetéssel.

De még mindig nem beszéltünk a problémákról. A hús, ha egy darabban, ha kettőben, vagy kis darabokban (pl. Boeuf Bourgignon) készül, nagy, jól záródó edény kell hozzá. Például ilyen:

Nem reklám: a Le Creuset valóban a legjobb,
zománcozott öntöttvas edényei jól zárnak és hőtartóak.
Ennek megfelelően az ára is magas, viszont
csak egyszeri befektetés.

Ami viszont nagy sütőt is jelent, vagy olyan főzőlapot, ahol két láng fölött egyszerre főzhetünk. Két edény már nehezen fér el a sütőben, és sajnos sokunknak nincs két sütője, nyílt lángon pedig valahogy nem lesznek olyanok ezek a húsok, mint kellene. A következő probléma az, hogy ha a tűzhelyen készül a hús, olyan köretet kell készítenünk, ami a sütőben sül, mert egyébként nem férünk oda a tűzhelyhez. Vagy fordítva ugye. Ezért inkább jobb a sütős megoldás, a tűzhelyen az ilyen típusú szószos húsokhoz krumplipürét, pirított répát, kelbimbót, bármilyen zöldséget könnyedén elkészítünk.

Túl vagyunk a méret problematikáján, valahogy kisakkozzuk, hogy legfejjebb tepsiben párolunk, és lefedjük fóliával, csak maradjon meg a tűzhely. Amikor azonban a megvalósításnál tartunk, jön a következő probléma: az ár.

Aki 12 fő megetetésére vállalkozik, nyilván tudja, hogy nem két zsömle árát költi a vacsorára. Finomat akar adni, de nem olcsót (a szó 'gagyi' értelmében), és nem akar forint milliókat költeni rá. A párolás erre is jó megoldás, hiszen, az olcsóbb 'rágósabb' húsokat pároljuk hosszú ideig, hogy a sok kollagén kioldódjon a szövetből, és zselatinná alakulva porhanyóssá, omlóssá tegye azt. A köretek szezonálisak, ezért nem drágák, ahogyan a leves alapanyaga is. A krémlevesek laktatók, és nem csak előészítik a gyomrot a következő fogásra, hanem a lelket is megmelengetik; ezért is jó az angolok 'comfort food', vagyis 'komfortos étel' elnevezése, mert olyan jó otthonos, finom, lélekmelegítő ilyen ételeket enni.

Az árproblémát is legyűrjük valahogy, jöhet a vásárlás, előkészítés. A menü:

Gesztenyekrémleves

Párolt marhaszegy, sült fokhagymás krumplipüré, pirított répa

Alma tarte, Grapefruit saláta

A gesztenyekrémleves egyszerű, de annál különlegesebb: 

1 kisebb fej hagyma

1 fokhagyma

2 szár angol zeller vagy egy fél hisebb zellergumó

2 szál újrépa

1 kisbb krumpli felkockázva

kevés vaj

1 babérlevél

1-1,2 l zöldség- vagy csirkealaplé

400 g egész hámozott gesztenye

kb 200 ml tejszín

Az első négy alapanyagot vagy nagyon apróra vágjuk, és a vajon átpároljuk kb 7-8 percig. Hozzáadjuk a krumplikockákat, a gesztenyét, a babérlevelet, és felöntjük az alaplével. Addig főzzük, míg a gesztenye és a krumpli megpuhul. Néhány gesztenyét kiveszünk és félreteszünk a babérlevelet kidobjuk, a levest összeturmixoljuk és ízesítjük, majd egyet forralunk rajta a tejszínnel. Tálaláskor az egész gesztenyéket a tányérokba morzsoljuk és erre tálaljuk a levest.

A marha - mint kiderült - trükkösebb:

Mit sem sejtve a marhaszegyet csonttal együtt veszem, összesen 6 kilót: megkértem a hentest, hogy kb 1 kilós darabokra vágja fel, így elfér a sütő tepsijében. A darabokat bekenem mustárral, és egy szemeteszsákban, vagy fagyasztózacskókban bepácolom éjszakára. Reggel a  csontos felükkel lefelé tepsibe rendezem őket, és nagyon forró sütőbe teszem (min. 200 fok), és minden oldalukon jóóó barnára sütöm (a grill alatt is lehet). Ekkor körédobok 3-4 közepes répát megpucolva, nagyobb darabokban, egy zellert tisztítva, 4-5 daraban, jó sok hámozott, kicsit megnyomkodott fokhagymagerezdet (kb 2 fejnyit), két kisebb konzerv paradicsompürét, és negyedelt hagymafejeket, mondjuk 4 db-ot. Így is sütöm a forró sütőben, majd kb 10 perc után, mikor már láthatóan megfonnyadtak, esetleg kis szín kaptak a zöldségek is, felöntöm fél üveg száraz vörösborral, és kb ugyanennyi marhahúslevessel, lefedem fóliával, és kb 6-7 óra után kiveszem a 130-140 fokos sütőből. Ahogy Gordon Ramsey mondaná: "Done"! Na még nem teljesen. Ha nagyon ügyesek akarunk lenni, márpedig miért ne akarnánk, akkor tálalás előtt fél órával a csontokról letépkedjük a húst, a levet pedig leszűrve lábosba öntjük és visszaforraljuk, míg jó sűrű nem lesz. A húst a tepsiben a már kikapcsolt sütőben melegen tarthatjuk, és ha kész, tálra rendezük, és nyakony öntjük a szósszal. Ezt persze úgyis lehet, hogy a hús egészben marad.

Most, hogy ezt írom, annyit mondhatok csak, jól hangzik. Százszor csináltam már ilyen húst, persze kisebb mennyiségben, az öntöttvas edényemben. Általában marhacombból, borjúcombból, vagy lábszárból készítem, amit a hentes darabol nekem csonttal együtt (ld. osso bucco), néha szegyből, csont nélkül. De most valahogy úgy éreztem, a csont jó lesz nekem. A szósz remek is lett a sok csonttól, de amikor 10:30-kor betettem a sütőbe a húst, nem gondoltam, hogy 18:12-kor csak azt fogom felhasználni a 7 órakor érkező vendégeknek... ugyanis 18:12-kor a hús még mindig rágós volt. Ez több ok miatt alakult így. 

1. Nem volt jól záró edényem, és a tepsire terített fólia nem elég. Még ha 3 réteg, akkor sem. 

2. A csont miatt - és a rosszul záró edény miatt is - a pára, vagyis a folyadék kevésbé érte a húst, ha viszont megfordítottam, a csont felőli része nem részesült a 'megfelelő bánásmódban'.

3. A hús nem volt a legjobb minőségű, sajnos Magyarországon a vágóhídra küldött marhák nagyobb része az idősebb generációból kerül ki, ezért a hús gyakran rágósabb, keményebb. Nem segít az sem, hogy nem érlelik a húsokat, vagyis nem lógatják hideg kamrákban, hogy a rostok puhuljanak. Tudom, hol lehet jó húst kapni a városban, de a 4. tényező:

4. Az idő. Nem volt időm a jó henteshez menni. Hiba volt, és tanulság is egyben, amit régóta tudunk: az alapanyag a legfontosabb!

Így hát 18:12-kor már aderenalintól hajtva áttettem egy edénybe a húsdarabokat, azzal, hogy másnap leszedem a csontról és tovább párolom. A.-t leszalajtottam a sarki henteshez, hogy hozzon sertésszűzt, és dühtől hajtva, kisebb pánikroham közben a mélyhűtőbe vetettem magam. A köretek megvoltak addigra, valamit ki kellett találnom. A sertésszűz volt a leggyorsabb ötletem, a mélyhűtőből pedig előhalásztam az életmentő csomagot. Dorot márkájú fagyasztott zúzott fokhagyma, csili és gyömbér, amit kis jégkockatartó szerű dobozkákban lehet kapni. 

Az életmentő

A. megérkezett a hússal, besóztuk, beborsoztuk, és bekentem a fenti fűszerek keverékével.  4 nagyobb szűz, 5-5 'kocka' fokhagyma és gyömbér, 3 kocka csili, 1 tk kínai ötfűszer. Ott áltunk ketten a pultnál, és masszíroztuk a húsokat, én örjöngtem belül, de egy szót sem szóltam, A. folyamatosan azt ismételgette, hogy "micsoda bravúr, meglátod jó lesz, nagyon finom lesz!" (örök optimista). Végül tepsibe tettük, körédobtunk 3 fej hagymát felnegyedelve, és be a 200 fokos forró sütőbe, hogy piruljon. 18:34-kor bent volt (22 perc vásárlással, előkészítéssel, hoppá!), 18:50-kor megfordítottam, Martinit öntöttem alá, fél 8-kor pedig kénytelen voltam kivenni, miután megettük a levest. A belseje rózsaszín volt, és az egész baromi profinak nézett ki, mi pedig mindketten fellélegeztünk.

A köretek jók lettek, a krumplipüré annyiban volt speciális, hogy egy teljes fej fokhagymát még napközben betettem az akkor még 140 fokos sütőbe úgy, hogy kis olívaolajjal meglocsoltam, és másfél óra múlva úgy vettem ki, hogy ki tudtam nyomkodni a gerezdeket a héjukból. Ezt aprítottam és kevertem bele krumplipürébe. A répát hámozva hosszában negyedelve 10 percig főztem, majd tálalás előtt vaj és olívaolaj keverékén kakukkfűágakkal átpirítottam, a végén egy mandarin héját reszeltem rá és ráfacsartam a levét is.

A desszertet Szonjától tanultam. Mikor a húst tálaltuk, betettem a sütőbe, pont kész lett mire kellett. Míg én a süteményt fejeztem be (ráégettem a porcukrot), A. a kávét szervírozta, és a grapefruit salátát, ami tulajdonképpen kifilézett grapefruit, a saját leve, kis méz és aprított mandula. Jó esetben ez az egész pár órát a hidegen áll, de frissen is készíthetjük.

Megúsztuk. De legyen ez tanulság mindenkinek (A. ezt azóta leglább 15ször elmondta): járt utat járatlanért el ne hagyj! Ami persze csak abban az esetben igaz, amikor vendégek jönnek, hiszen kísérletezni kell, az viszi előre a konyhai tudást, abból születnek az új ízek, és így alakul ki egy otthon sajátos, házi konyhája, ami csak arra a háziszakácsra jellemző. De valóban nem biztos, hogy például a molekuláris gasztonómiával életünkben először akkor kell kísérleteznünk, amikor fontos vendégeket várunk. 

Nem csak gyerekeknek

Pénteken születésnapi zsúrban voltam, sőt nem csak ott voltam, hanem néhány ételt is elkészítettünk az ünnepelttel és barátnőivel. Na nem több tucat kisgyerekről beszélek, lehet, hogy a zsúr már nem is illendő szó, ugyans négy 12 éves nagylány gyűlt össze a szülinapos Zsófiék konyhájában. A barátnők találták ki ezt a meglepetést Zsófinak, aki nagyon szeret főzni, úgyhogy - szülői segítséget is bevetve -  velük előre egyeztetettük, miket fogunk készíteni. Hihetetlen, de ezek a lányok már most nagyon figyelnek az egészséges ékezésre, ők kérték, hogy ha lehet, ne túl zsíros, ne túl cukros ételekben gondolkozzunk (ha belegondolok, én mit ettem 12 éves koromban....)

Így aztán a menü:

Mini spenótos fetás pizzák
Pulykaburger sült édeskrumplival
Kukoricadarába panírozott halrudacskák
És a végén céklával (!!) édesített csoki szufflé, vagy, ahogy Szonja felhívta rá a figyelmet, inkább fondant (au chocolat), vagy moelleux.

A mini pizza igazán egyszerű, hiszen ha veszünk pitát, akár teljeskiőrlésűt, csak félbe kell vágnunk és azt teszünk rá, amit akarunk. Mi most mirelit leveles spenótot vettünk, és azt a pácolt fetát használtuk, amit kb 2 hete tettem el a hűtőbe. A fetakockákat leöntöttem olívaolajjal, kakukkfüvet, rozmaringot, és szeletelt fokhagymát dobtam az üvegbe, és néhány szem kampoti borsot, amit még Kambodzsából hoztam (persze "sima" bors is jó). Pár nap után már érezni lehet a fűszerek ízét, és egy szelet kenyérrel, vagy ilyen fogásokba, mint ez a mini pizza, különleges élmény. 


A leveles spenótot kiolvasztjuk, és kinyomkondjuk belőle a felesleges folyadékot. Ha azt a fajtát vesszük, ami kis gombócokban van megfagyasztva, akkor pizzánként kb 2 gombócot számoljunk. A sütőt előmelegítjük grill fokozaton. Innentől kezve nincs más dolgunk, csak a spenótot átforgatjuk egy kis sóval, borssal, a pitára halmozzuk, és néhány apróbb kocka fetát elmorzsolunk a tetején. Mehet a grill alá egy tepsiben, kb 5 perc alatt kész.


A pulykaburger se nagy ördöngősség. Fél kiló darált pulykát elkevertünk 50 g reszelt sajttal (bámilyen jó, trappista is de ha extrát akarunk, a cheddar az igazi), egy kis fej hagyma egyik lereszelt felével, egy kisebb félig főtt (kb 10 percig) lereszelt krumplival, a kenyérmorzsa helyett, és sóztuk, borsoztuk. Fél órát hagytuk állni, addig megcsináltuk az édeskrumplit.


Erre a 4 lányra 3 db édeskrumplit számoltunk. Jól ledörzsöltük folyó víz alatt, de nem hámoztuk meg őket. Felvágtuk sültkrumpli nagyságra, ami nem egy könnyű művelet, mert nagyon nehéz vágni az édeskrumplit, úgyhogy ezt most én csináltam, és általában a felnőttekre bízom. Egy tepsibe tettük, meglocsoltuk olívaolajjal, sóztuk, borsoztuk, összeforgattuk, és a 190 fokra előmelegített sütőbe toltuk. Kb 45 perc alatt készül el, lehet, hogy előbb, sütőtől és a krumpli vastagságától is függ. Akkor jó, ha kívül ropog, belül pedig krémes. Ha nem gyerekek eszik, akkor néha egy kis chilli port is szórók rá, vagy a Cajun fűszerkeverékemet.


Miután betettük a sütőbe a krumplit, a pulykából kb 5 cm átmérőjű golyókat gyúrtunk, és kilapítottuk őket, majd egy tálcán visszatetük a hűtőbe hűlni, mert így jobban kezelhető, és jobban egyben is marad majd sütéskor. 


Halrudacskák


A halrudacskákat összesen 10 perc alatt készítettük elő:  2 tömör, fehérhúsú tengeri halfilét (pl.: tilápia) csíkokra szeleteltünk (lehet fagyasztott is, ezt olvasszuk fel, és itassuk le a felesleges nedvességet), sós, borsos felvert tojásfehérjébe mártottuk, majd liszt és kukoricadara 1:2 arányú keverékébe forgattuk. A keveréket egyébként szintén sóztuk, borsoztuk, de lehet bele tenni chilli port, paprikát is. Ha nem annyira figyelünk az egészségünkre, akkor ezt a lépést megismételhetjük, és a rudakat olajban süssük ki. Mi azonban sütőpapírral kibéleltünk egy tepsit, azt bekentük nagyon kevés olívaolajjal, es erre fektettük a rudakat - és azonnal meg is fordítottuk őket. Így ugyanis leheletnyi olaj tapadt rájuk, amitől jó ropogósra sülnek majd. A sütő legyen kb 190 fokos amikor betesszük a rudakat: kb 8-10 perc alatt készülnek el.

És jött a kedvenc, amit a lányok szkeptikusan ugyan, de vállaltak: a céklás csokis süti!

Ezt a receptet a legújabb Jamie (Oliver) magazinban olvastam, csupa olyan recept között, amik kevesebb cukrot tartalmaznak. Ez tűnt a legérdekesebbnek, mivel a céklán kívül összesen 2 evőkanál cukor van benne. Ráadásul pont 4 főre való adag. Kipróbáltam a hét elején, és fantasztikus, a lányokat is meggyőzte.

150 g cékla hámozva, felkockázva

85 g jó minőségű étcsokoládé (70%), apróra összetörve, akár reszelve is

elvileg kell bele rum, 2 ek, de ezt mi most kihagytuk

3 tojás

2 ek világos nádcukor

2 ek kakaópor, nem instant, nem édesített

A sütőt 200 fokra melegítsük elő, és vajazzunk ki 4 kis pudingformát/kávéscsészét. A céklát egy egész kevés vízben pároljuk meg, míg nagyon puha lesz. Ezalatt a csokireszeléket tegyük egy turmixgépbe, ha nincs ilyenünk, akkor egy tálba. Még forrón öntsük hozzá a leszűrt céklát, és a rumot, vagy a mi esetünkben a főzővízből 2 evőkanállal, és turmixoljuk össze, míg egy mélyvörös, sima krémet nem kapunk. Ha ezzel megvagyunk, robotgéppel, vagy kézihabverővel verjük fel a cukrot a tojásokkal, egészen addig, míg egészen kivilágosodik, és nagyjából háromszorása nő. Ekkor a tál szélén csurgassuk bele a céklás csokikrémet, szitáljuk rá a kakóport, és egy nagy kanállal könnyed mozdulatokkal keverjük össze az egészet. Öntsük a pudingformákba, és ez az a pillanat, amikor le is hűthetjük, műanyag fóliával letakarva. Mi is pont ezt tettük, ami azt jelentette, hogy a hűtőből kivéve a 200 fokos sütőben 9-10 perc kellett neki. Frissen ez 7-9 perc, a lényeg, hogy a tetejét megnyomva kicsit ruganyos legyen. Vegyük ki a sütőből, 1 percet várjunk, és ekkor vágjuk körbe egy késsel, és borítsuk tálra. A belseje még folyós, és nagyon érdekes, csokis íze van, az émelyítő édesség nélkül, olyan "földes" felhangokkal, elnézést a modorosságért.

A menetrend ennél a "menüsornál" a következő: ha az édesburgonyán már látszik, hogy lassan kész, mondjuk olyan 15 perc múlva, elkezdjük sütni a pulykaburgereket, amiknek 5-5 perc kell mindkét oldalon, középmagas lángon, kb 1 evőkanyálnyi olajban. A pulykaburgerek megfordítása után bekapcsoljuk a grillt, és betesszük alá - a sülő édesburgonya fölé - a mini pizzákat. Ha elkészültek, kikapcsoljuk a grillt, és betesszük a helyére a halrudacskákat. Amikor ezek elkészülnek, a  krumpli is készen lesz, közben a pulykaburger is megsült, így minden friss lesz. A mini pizzák langyosak, pont ehetőek lesznek, és mikor minden mást kiveszünk a sütőből, mehetnek be a céklás csoki fondant-ok. 

A burgereket salátával, vagy zsömlében paradicsommal, hagymával, a szokásos hamburger hozzávalókkal is ehetjük, a halrudacskákhoz ketchup, majonéz, tartármártás is illik.

A lányok el voltak ájulva saját maguktól, jogosan, hiszen az első bizonytalankodások után fantasztikus gyorsasággal, könyedséggel vették az akadályokat. Senki sem reszelte le az ujját, nem vágta el a kezét, nem égette meg a karját - csak én :-) Valahogy a sütő ajtaja mindig megtalálja az alkaromat...nem értem. Voltak nagy nevetések, komoly beszélgetés, pasi ügyek, és persze sok kérdés, amiből aztán mind sokat tanultunk. Remélem, lányok, találkozunk még!